Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Az Ős meséje: A gyapjas mamut

Kép: cdn.nwmgroups.hu

 Az Ős meséje: A gyapjas mamut

 A gyapjas mamutok magassága többé-kevésbé megegyezett a mai elefántokéval, koponyája viszont keskenyebb volt, mint mai rokonaié. További különbséget jelentenek még kisebb fülei és rövidebb farka, amely adottságok a szélsőséges hideghez való alkalmazkodás sajátosságai. A gyapjas mamutok egész testfelületét bunda borította, amelyet egy hosszú, durva szőrszálakból álló külső és egy rövid szálú, sűrű szövetű belső réteg alkotott.

A mamutok általában utolsó készlet fogaik elkopása után pusztultak el, jellemzően 60–80 éves korukban. Naponta körülbelül 225 kilogramm táplálékot fogyasztottak el, különféle növények, fák, fűfélék és vízinövények formájában; érzékeny ormányuk segítségével a legapróbb rügyeket, virágokat és fűszálakat is ügyesen meg tudták ragadni. A mamutok négy hatalmas, cipős doboz-méretű foggal rendelkeztek, kettővel felül, kettővel pedig alul. Életük során hat készlet foguk fejlődött ki; amikor az utolsó is elkopott, képtelenné váltak a növényi részek felőrlésére, s gyakorlatilag éhen haltak.

A gyapjas mamutok több tízezer évvel ezelőtt járták a szárazföldeket, jóval fagyosabb körülmények között ugyan, de hasonló életmódot folytatva a mai elefántokhoz.

A hideg, száraz tundrán való életben maradás érdekében a tökéletesen alkalmazkodtak élőhelyük adottságaihoz. A hó elkotrására és táplálékuk kiásására hatalmas agyaraikat használták, speciális mirigyeikből pedig olajat választottak ki, bundájuk szigetelőképességét tovább fokozva.


Kép: wallhere.com

 Körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt azonban számuk csökkenni kezdett, s négyezer éve a faj utolsó példánya is eltűnt a Föld színéről. A tudósok hosszú idő óta kutatják, hogy mi okozta a felső-pleisztocén nagytestű emlőseinek (megafaunájának) kipusztulását. A pleisztocén kor mintegy 1, 8 millió évvel ezelőtt kezdődött, és tízezer évvel ezelőtt fejeződött be az utolsó jégkorszak lezárultával. Nagyjából ez az az időszak, amikor csökkenni kezdett a mamutok, a kardfogú tigrisek, a földi lajhárok és az őshonos amerikai lovak és tevék egyedszáma, végső soron e fajok kihalásához vezetve.

A gyapjas mamut kihalásának talán legelfogadottabb magyarázata a Föld felmelegedése, egy oly mértékű klímaváltozás, amellyel a hidegebb körülményekhez szokott mamutok nem tudtak lépést tartani. Amikor a jégkorszak lezárultával az éghajlat sok, addig szélsőségesen hideg területen is elviselhetővé vált, az észak felé előrenyomuló ember új régiókban vetette meg a lábát, kapcsolatba kerülve többek közt a gyapjas mamuttal is, melyre – húsáért, csontjáért és bőréért – vadászni kezdett. Egyes kutatók szerint élőhelyük átalakulása mellett ez a tény is fontos szerepet játszott a faj kihalásában.

Egy 2007-es kutatási eredmény szerint a gyapjas mamut kihalása mögött – legalábbis Észak-Amerikában – egy meteorit vagy üstökös becsapódása állhatott. A Brown University (Rhode Island, USA) tudósai azt állítják, hogy bizonyítékot találtak egy üstökös Földnek ütközésére, ami hirtelen klímaváltozást vont maga után, a kor nagy testű emlősei – köztük a gyapjas mamut – kihalását is okozva.

Forrás: ng.hu

Csak egy erdei séta ll. Ősz
20.000 éves glyptodon lelet egy argentin farmer lá...

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2020. szeptember 27. vasárnap

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/