Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Az Ős meséje: a galápagosi pinty

A Darwin pintyek

 Az Ős meséje: a galápagosi pinty

Fotó: Peter és Rosemary Grant, Princeton University

 Az emberi képzelet meghunyászkodik az ősiségtől. A geológiai idő nagysága olyannyira meghaladja a költők és régészek szemhatárát, hogy megriadhatnak tőle. Ám a geológiai idő nem csak az emberi élet időskáláján hatalmas, hanem hatalmas az evolúció időskáláján is.Darwin kritikusai szerint, a természetes kiválasztódásnak nem volt elég ideje ahhoz, hogy elszabadítsa azokat a változásokat, amelyeket az elmélet megkövetel tőle. Most jövünk csak rá, hogy valójában épp ennek az ellenkezője történt, tehát TÚL SOK VOLT AZ IDŐ!

Az evolúció jó részt egy helyben topogott, , vagy ide- oda kószált az időszak java részében. A különféle bizonyítékok, és az elméleti számítások is mind erre a következtetésre utalnak.

A hosszabb időszakok alatt mégis vannak olyan tendenciák, amelyeket figyelembe kell vennünk. Képzeljünk csak el egy dugót Amerika atlanti partjainál a, amint bukdácsol a vízen. A Golf áramlás általában keleti irányú hajtóerőt fejt ki a dugó helyzetére, amely hatására végül valamelyik európai parton vetődik ki. Ám , ha mozgásirányát bármelyik pillanatban megmérjük, azt látjuk, hogy épp oly gyakran sodródik nyugat , mint kelet felé, hiszen küzd hullámokkal, forgókkal, és örvényekkel egyaránt. Nem vesszük észre kelet irányú eltérését mindaddig, míg nem jóval hosszabb időközönként veszünk a helyzetéről mintát.

A vulkanikus eredetű Galápagos- szigetcsoport mindössze 5 millió éves. Létének e rövid időszaka alatt, káprázatos változatosság alakult itt ki, melyek leghíresebbike a pintyek 14 faja, amelyről bár tévesen, de sokan úgy képzelik, hogy Darwin számára a döntő ösztönzést adták. A galápagosi pintyek a világ leglaposabban tanulmányozott állatai közé tartoznak. Hogy néhány nevet említsek: Peter és Rosemary Grant, Charls Darwin. Granték , munkatársaik és diákjaik, több évtizeden át tértek vissza ide, hogy pintyeket fogjanak, egyedenként megjelöljék őket, megmérjék csőrüket és szárnyukat, valamint DNS vizsgálatokhoz vért vegyenek tőlük.

Ez esetben a pintypopulációk az evolúció tengerén bukdácsoló dugók, amiket az évente változó szelekciós nyomás ide- oda lökdös az evolúció tengerén. Granték percnyi pontossággal tudják, pontosan mi történik velük.

Az 1977- es aszályban Daphni Major kis szigetén a földi pinty népessége a januári 1300- ról, decemberre 300 alá zuhant. A közepes földipinty 1200- ról 180- ra. Ezeket a statisztikákat a többi fajok is megerősítik. A Grant csapat nem csupán az egyedek számát jegyezte fel. Minden fajon belül megvizsgálták a szelektív elhullási adatokat is. Vajon bizonyos egyedek másoknál nagyobb eséllyel élték túl a katasztrófát? Vajon az aszály szelektíven változtatta meg a populáció viszonylagos összetételét?

IGEN. A közepes földipinty populációban a túlélők átlagosan 5 százalékkal nagyobbak voltak az elhunytaknál. A csőrhosszúságuk átlagosan 11, 07 mm volt , a korábbi 10, 68mm képest. A csőr mélysége hasonlóan megnőtt.

Miért? Mert a nagyobb csőrű , testesebb madarak az átlagosnál sikeresebben birkóznak meg a nagy, kemény, tüskés magvakkal, mint amilyen a Tribulus gyomé, amely az egyetlen fellelhető mag volt az aszály idején.

Ez esetben tehát a természetes kiválasztódás a populációt a nagyobb test és nagyobb csőr kifejlesztése felé irányította.

Ha a nagy méret ekkora előny, miért nem voltak eleve nagyobbak? Azért, mert nem aszályos években, a természetes kiválasztódás a kisebb csőrű , kisebb termetű madaraknak kedvez.

Kevesebb mint négy évtized alatt kialakult egy új madárfaj amelyet felfedezői, Peter és Rosemarry Grant Big Birdnek neveztek el. A szigeten korábban a közepes földipinty nevű faj egyedei éltek, ám 1981-ben iderepült a 100 kilométerrel arrébb lévő Española szigetéről egy hím nagy kaktuszpinty. Granték azt nyilatkozták, hogy bár nem látták berepülni az új szigetlakót, rögtön kiszúrták, mert nagyobb volt és máshogy énekelt, mint az addig megfigyelt pintyek.

A bevándorló hím, mivel nem talált más kaktuszpintyeket a szigeten, a földipinty-tojókkal párosodott, ami a kutatók szerint nem olyan ritka dolog. Ami viszont szokatlan, az az, hogy a két faj hibridjei nem voltak sterilek, vagyis tovább tudtak párosodni egymással. Ezt meg is tették, így hamar kialakult egy új pintyváltozat a Daphne Majoron, amely máshogy nézett ki és máshogy is énekelt, mint a felmenői.


Forrás: Richard Dawkins: Az Ős meséje

Esőmese
2019-es újítások: Egy autó, amely mindent lát, ava...

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 16. hétfő

Captcha kép