Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A Merkúr

Julia Schwab képe a Pixabay -en

 A Merkúr

A Merkúr a Naphoz legközelebbi bolygó, amelyet nehéz megfigyelni, mert mindig alacsonyan jár az esti vagy a hajnali égbolton. A naprendszer legkisebb bolygója, kőbolygó, melynek átmérője a Föld-átmérő felét sem éri el. Mivel felszíne kráterekkel borított, a mi Holdunkra emlékeztet. Légköre nincs és víz sem található rajta. Nappal intenzív napfény perzseli, míg éjszaka mélyen a fagypont alá süllyed felszínén a hőmérséklet. Nevét a római mitológiából ismert Merkurról, az istenek hírnökéről kapta.

Merkúrnak nincsenek természetes holdjai. Eddig egyetlen űrszonda – a Mariner-10 – érte el.(1974–1975.); területének csak 40–45%-át térképezték föl. Jele a kör egy kereszt függőleges szárán, a kör tetején egy félkörrel (☿). Krisztus előtt az V. században a Merkúr bolygónak két neve volt, aszerint hogy a nap melyik időszakában tűnt föl. A Merkúrt Mercuriusnak hívták az esti égbolton, de Apollo néven ismerték napkeltekor. KésőbbiekbenPütagorasz ismerte föl, hogy a két bolygó ugyanaz.

Az öt szabad szemmel is látható bolygó közül a Merkúrt a legnehezebb felismerni, mert mindig szorosan a Nap közelében jár. Rendszerint csak látcsővel találhatjuk meg. A megfigyeléshez legkedvezőbb a legnagyobb elongáció körüli időszak, mivel ekkor van a legtávolabb a Naptól. Ekkor 250-szeres nagyítással nézve olyan nagynak látjuk, mint a teliholdat szabad szemmel. A Vénuszhoz és a Holdhoz hasonlóan a Merkúr is fázisokat mutat, amelyeket kis távcsövekkel jól láthatunk. Ha mérsékeljük távcsövünk nagy nyílását, úgy sötét, elmosódott körvonalú, foltos felszín képe tárul elénk.

 Jó ideje foglalkoztatja a tudósokat, hogy miért annyira sötét a Merkúr felszíne. A Naphoz legközelebb eső bolygó ugyanis sokkal kevesebb fényt ver vissza, mint a Hold, amelyen ugyancsak sűrűn fordulnak elő fekete területek, ám ezek alacsony fényvisszaverő képességét a vasban gazdag ásványok okozzák. Ilyen ásványok azonban nagyon ritkán fordulnak elő a Merkúron, így felmerül a kérdés, mitől fekete a planéta jelentős része. 

Nagyjából egy évvel ezelőtt a tudósok már előálltak egy teóriával. Eszerint a Merkúr felszínét a szén sötétíti be, mely a Belső Naprendszerbe érkező üstökösök becsapódásával fokozatosan halmozódott fel az égitest felszínen. A szénbőséget az amerikai John Hopkins Egyetem kutatója, Patrick Peplowski is megerősítette, aki a bolygót tanulmányozó – azóta megsemmisült – MESSENGER küldetés adataira támaszkodott kutatása során.

A korábbi felvetésekkel ellentétben viszont arra jutott, hogy a szén nem üstökösökkel jutott az égitestre, hanem végig a bolygón volt, pontosabban a mélyből került a felszínre.Az ősi Merkúr kérge – vagyis legkülső kőzetburka – gazdag volt grafitban (ez a szén egyik módosulata), ami idővel eltemetődött. Az új kéreg kialakulását követően azonban számos becsapódási esemény érte az égitestet, és ennek következtében a grafit újra a felszínre jutott.

A Merkúr fiatal korában iszonyatosan forró planéta volt, és emiatt globális „magmaóceán" borította. A laboratóriumi kísérletek és modellezések azt mutatták, hogy a magmaóceán hűlésével a megszilárdult ásványok lesüllyedhettek. Kivételnek számított a grafit, mely a felszínre kerülve formálhatta a Merkúr eredeti kérgét. Az ősi kéreg a későbbi vulkáni és más geológiai folyamatok miatt végül eltemetődött. A közelmúlt becsapódási eseményei viszont felszínre hozták a szénben gazdag anyagot, ami a felszíni kőzetekhez keveredve globális „elsötétedést" okozott az égitest felszínén. Az eredményeket a Nature Geoscience című szakfolyóiratban publikálták.

Forrás: babszerabab.lapunk.hu



Született egy kis tapír
A hóember

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2020. január 28. kedd

Captcha kép