Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Az égig érő fa

Rajz: Titi Róbert: Az égig érő fa

Titi Hajnalka: Az égig érő fa 

Egyszer volt, hol nem volt volt,
Ott a messzeségben,
Élt egy öreg király, 
Lányával békében. 
Messze nagy birtokán 
Nőtt egy akkora fa, 
Hogy az eget verte 
Magasságos csúcsa! 
Egy nap a királylány 
Éppen arra sétált, 
Mert az egész ország 
Nagy csodájára járt; 
Megnézi hát ő is,
Gondolta a szentem, 
Ám egy erős vihar 
Elrabolta menten! 
Fel is repítette, a fa
Magas csúcsára...
Azontúl is messze, 
El egy más világba. 
Bánkódott a király 
S kihirdette éppen: 
Jelentkezzen mindjárt, 
Ha van ki segítsen! 
Jöttek a daliák, 
Sorakoztak egyre, 
De mind fel is adta 
Alighogy elkezdte. 
Búsult a jó király 
Hullott ezer könnye: 
Szegény kicsi lányát 
Nincsen ki megmentse! 
Zöld fűvel kirakott 
Harmat dús vidéken,
Élt egy kanász legény,
Kanász János néven. 
Mígnem egy napon a 
Kedvenc malackája,
Azt mondta tud gyógyírt, 
A király bánatára. 
Elindult a legény, 
Ment a jó tanáccsal.
 Úgy tervezte ő még mi nap, 
Beszél a királlyal!
– Vágasd le, királyom,
 A legnagyobb marhádat, 
S varrass nekem bocskort, ruhát,
Majdhogy nem nyolc párat! 
Úgy is tett a király, 
János pedig indult: 
Felöltötte a bőr ruhát, 
Lábára a bocskort,
S mászott is fölfelé, 
Nem kertelt melléje! 
Már látni sem lehetett, 
Ám hallatszott fejszéje: 
Hogyan hasít épp vájatot 
Minden lépéséhez!
Mígnem hosszú idő után 
Fölért a tetejéhez.
 – No ide is föl értem! 
Sóhajtott Jánoska, 
Egy óriás levélre 
Ugrott ezt kiáltva: 
– Szerbusz világ!, hangzott, 
Biztos volt, hogy vége.
De lássatok csodát, 
A bátorság megérte! 
Itt is ugyanolyan világ volt, 
Mint lentebb, 
Csak talán a színe 
Valamivel teltebb. 
El is érkezett ő
Egy palotához mindjárt.
Ilyen messze bíz ' ő
Életében nem járt!
– Hová mész Jánoska? 
Csilingelt egy lágy hang. 
Épp így csilingelhet 
A tündérföldi harang... 
Ám amikor föl néz
Ki állt az ablakban? 
Jó királyunk lánya,
Talpig színaranyban. 
Elbújtatta gyorsan
A régen várt vendéget: 
– Ha az uram meglát, 
Menten fel fal téged! 
Meg is jött a sárkány, 
Nagyra nyílt az orra, 
Mintha a házában 
Idegen szag volna!! 
Hej de meg találta, 
Szegény Jánoskánkat:
S finom falat helyett,
Befogta szolgának. 
Dolgául meghagyta, 
Hogy lovait etesse, 
Ám de azt a gebét 
Tovább éheztesse!
Ha árpát kér búzát,
Ha búzát kér vizet,
Adjon neki, s nem 
Azt amit éppen szeret! 
Úgy is tett Jánoska 
Legalább míg látta, 
Úgyis túljár eszén, 
Mikor nem is várja!
 Közben a királylány
Azon volt mi legyen, 
Hogy sárkány urának 
Kedvére, hogy tegyen? 
Hízelgett, csókolta,
Mintha úgy szeretné, 
Borral is itatta, 
S közben kérdezgeté:
- Mond meg drága uram,
Az erőd hol van rejtve? 
Kedves asszonykádnak
tegyél a kedvére... 
Addig csak kérlelte, 
Addig noszogtatta,
Míg nem csak a sárkány 
Végül elárulta:
Lenn a patak mellett
Él egy barna medve, 
Abban is egy nyúl,
Kiben el van rejtve, 
Egy apró skatulya 
Tele nyolc darázzsal
Aki ezt széttöri 
Elbán a sárkánnyal! 
Másnap hát a sárkány 
Elindult vadászni, 
Jánoska, mint mindig,
A sárkányt szolgálni. 
Kinn az istállóban, 
A lovakat itatta, 
Amikor a gebe 
Nevén szólította:
- Hallod-e Jánoska!
Hozz nékem parazsat! 
Meglásd, nem bánod meg, 
Nekem az jó falat! 
Aztán pedig vedd föl 
Azt az aranyruhát, 
Ami ott díszeleg
S gombja ezer karát! 
Úgy is tett Jánoska, 
Hozta a parazsat,
Aranyló paripa lett 
Is egy pillanat! 
Felvette a ruhát
Föl szállott a lóra, 
Kettejük szépsége 
Az eget beragyogta! 
Futott a királylány, 
S elmondta a titkát,
Hogyan is győzheti le
A gonosz sárkányt. 
Indultak lám rögtön, 
Le a patak partra, 
Hol a barna medve 
A málnást kajtatta. 
Jánoska sem volt rest, 
Felemelte kardját, 
Mire a medve feje 
Csak ketté vált! 
Kiugrott a nyúl is, 
Nosza uccu neki! 
De Jánoska kardja,
Máris ketté szeli! 
Kiesett a nyúlból
Nyomban a skatulya, 
Benne a nyolc darázs 
Ugrált ide- oda! 
De Jánoska látod 
Most sem hagyta magát,
Felkapott két követ 
S csapott is akkorát, 
Hogy holtan omlott szét
A doboz tartalma; 
S távolban a sárkány 
Ereje, hatalma! 
Száguldott is János 
Paripája hátán, 
Boldogan ölelte
Mindjárt a királylány! 
Hát még mikor látta 
Lányát jó királyunk! 
Lett ott öröm, lagzi, 
S minden mire vágytunk!
Róka móka
Olvadó hóember

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. január 28. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/