Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Az égig érő fa

Rajz: Titi Róbert: Az égig érő fa

Titi Hajnalka: Az égig érő fa 

Egyszer volt, hol nem volt volt,
Ott a messzeségben,
Élt egy öreg király, 
Lányával békében. 
Messze nagy birtokán 
Nőtt egy akkora fa, 
Hogy az eget verte 
Magasságos csúcsa! 
Egy nap a királylány 
Éppen arra sétált, 
Mert az egész ország 
Nagy csodájára járt; 
Megnézi hát ő is,
Gondolta a szentem, 
Ám egy erős vihar 
Elrabolta menten! 
Fel is repítette, a fa
Magas csúcsára...
Azontúl is messze, 
El egy más világba. 
Bánkódott a király 
S kihirdette éppen: 
Jelentkezzen mindjárt, 
Ha van ki segítsen! 
Jöttek a daliák, 
Sorakoztak egyre, 
De mind fel is adta 
Alighogy elkezdte. 
Búsult a jó király 
Hullott ezer könnye: 
Szegény kicsi lányát 
Nincsen ki megmentse! 
Zöld fűvel kirakott 
Harmat dús vidéken,
Élt egy kanász legény,
Kanász János néven. 
Mígnem egy napon a 
Kedvenc malackája,
Azt mondta tud gyógyírt, 
A király bánatára. 
Elindult a legény, 
Ment a jó tanáccsal.
 Úgy tervezte ő még mi nap, 
Beszél a királlyal!
– Vágasd le, királyom,
 A legnagyobb marhádat, 
S varrass nekem bocskort, ruhát,
Majdhogy nem nyolc párat! 
Úgy is tett a király, 
János pedig indult: 
Felöltötte a bőr ruhát, 
Lábára a bocskort,
S mászott is fölfelé, 
Nem kertelt melléje! 
Már látni sem lehetett, 
Ám hallatszott fejszéje: 
Hogyan hasít épp vájatot 
Minden lépéséhez!
Mígnem hosszú idő után 
Fölért a tetejéhez.
 – No ide is föl értem! 
Sóhajtott Jánoska, 
Egy óriás levélre 
Ugrott ezt kiáltva: 
– Szerbusz világ!, hangzott, 
Biztos volt, hogy vége.
De lássatok csodát, 
A bátorság megérte! 
Itt is ugyanolyan világ volt, 
Mint lentebb, 
Csak talán a színe 
Valamivel teltebb. 
El is érkezett ő
Egy palotához mindjárt.
Ilyen messze bíz ' ő
Életében nem járt!
– Hová mész Jánoska? 
Csilingelt egy lágy hang. 
Épp így csilingelhet 
A tündérföldi harang... 
Ám amikor föl néz
Ki állt az ablakban? 
Jó királyunk lánya,
Talpig színaranyban. 
Elbújtatta gyorsan
A régen várt vendéget: 
– Ha az uram meglát, 
Menten fel fal téged! 
Meg is jött a sárkány, 
Nagyra nyílt az orra, 
Mintha a házában 
Idegen szag volna!! 
Hej de meg találta, 
Szegény Jánoskánkat:
S finom falat helyett,
Befogta szolgának. 
Dolgául meghagyta, 
Hogy lovait etesse, 
Ám de azt a gebét 
Tovább éheztesse!
Ha árpát kér búzát,
Ha búzát kér vizet,
Adjon neki, s nem 
Azt amit éppen szeret! 
Úgy is tett Jánoska 
Legalább míg látta, 
Úgyis túljár eszén, 
Mikor nem is várja!
 Közben a királylány
Azon volt mi legyen, 
Hogy sárkány urának 
Kedvére, hogy tegyen? 
Hízelgett, csókolta,
Mintha úgy szeretné, 
Borral is itatta, 
S közben kérdezgeté:
- Mond meg drága uram,
Az erőd hol van rejtve? 
Kedves asszonykádnak
tegyél a kedvére... 
Addig csak kérlelte, 
Addig noszogtatta,
Míg nem csak a sárkány 
Végül elárulta:
Lenn a patak mellett
Él egy barna medve, 
Abban is egy nyúl,
Kiben el van rejtve, 
Egy apró skatulya 
Tele nyolc darázzsal
Aki ezt széttöri 
Elbán a sárkánnyal! 
Másnap hát a sárkány 
Elindult vadászni, 
Jánoska, mint mindig,
A sárkányt szolgálni. 
Kinn az istállóban, 
A lovakat itatta, 
Amikor a gebe 
Nevén szólította:
- Hallod-e Jánoska!
Hozz nékem parazsat! 
Meglásd, nem bánod meg, 
Nekem az jó falat! 
Aztán pedig vedd föl 
Azt az aranyruhát, 
Ami ott díszeleg
S gombja ezer karát! 
Úgy is tett Jánoska, 
Hozta a parazsat,
Aranyló paripa lett 
Is egy pillanat! 
Felvette a ruhát
Föl szállott a lóra, 
Kettejük szépsége 
Az eget beragyogta! 
Futott a királylány, 
S elmondta a titkát,
Hogyan is győzheti le
A gonosz sárkányt. 
Indultak lám rögtön, 
Le a patak partra, 
Hol a barna medve 
A málnást kajtatta. 
Jánoska sem volt rest, 
Felemelte kardját, 
Mire a medve feje 
Csak ketté vált! 
Kiugrott a nyúl is, 
Nosza uccu neki! 
De Jánoska kardja,
Máris ketté szeli! 
Kiesett a nyúlból
Nyomban a skatulya, 
Benne a nyolc darázs 
Ugrált ide- oda! 
De Jánoska látod 
Most sem hagyta magát,
Felkapott két követ 
S csapott is akkorát, 
Hogy holtan omlott szét
A doboz tartalma; 
S távolban a sárkány 
Ereje, hatalma! 
Száguldott is János 
Paripája hátán, 
Boldogan ölelte
Mindjárt a királylány! 
Hát még mikor látta 
Lányát jó királyunk! 
Lett ott öröm, lagzi, 
S minden mire vágytunk!
Gyöngyből készült ékszerek
Könyvajánló : Pete Margit "Cseperedő"

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2020. április 08. szerda

Captcha kép