Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Az agyagvárak

Sás Károly: Az agyagvárak - Papa meséi

A nyári nap égette a földet, szárította a tocsogókat, párologtatta a tavat.
Egyre kisebb lett a vízfelület. Az egyik laposabb öbléből el is tűnt a víz.
Kiszáradt és az agyagos alja repedezett lett.
Érdekes volt a tó medrében járkálni. A repedések szabdalta 10-15 centi vastag földdarabok billegtek a lábunk alatt.
Valamelyik gyerek kiemelt egy fél tégla nagyságú kőkeményre száradt darabot.
Láttuk, hogy alatta még volt a talajban kicsi nedvesség.
Aztán kiemeltünk még egyet, még másikat, még többet is és csak úgy egymásra raktuk őket.
A fantázia meglódult.
- De hisz ezekből építeni lehet!
A kiszáradt tómeder játszótérré alakult. Előbb csak falakat húztunk céltalan, minden terv nélkül
de aztán a rengeteg "építési anyag" adta az ötleteket. Kis kunyhókat csináltunk, tetejüket zöld leveles ágakkal fedtük be.
Az egyik fiúcsapat elhatározta, hogy várat épít. Természetesen a másik társaság sem akart csak "kunyhó lakó" lenni.
Napokig tartó építkezés kezdődött. Két vár épült egyszerre.
Persze jó messze egymástól, hogy mindkét erődhöz legyen elegendő építőanyag.
Pont olyan magasak voltak a falak, hogy a mögötte álló "várvédők" feje nem látszott.
A fél méteres falakon kukucskáló nyílások - dehogy is - lőrések voltak.
A legmagasabb falrészre zászló került. Egy kopott lepedődarab kelt így új életre.
Szépen kifestve - természetesen harcias formákkal - büszkélkedhetett.
Két vár, két védősereg, két csapatra oszlott pajtások akiknek fel kellett készülni egy esetleges támadásra, ostromra.
A nap égette földdarabok alatt még annyira nedves volt az agyag, hogy abból "ágyúgolyókat" lehetett gyúrni.
Ha vízre volt szükség a munkához vödörrel hoztunk a tóból. Ágyúgolyók voltak de ágyúk nem készültek még sárból sem.
Csináltunk viszont fakardokat, lándzsákat. Egy kiszolgált nagyobb deszkadarabból pajzsokat faragtunk.
Ott állt két erőd, két jól felfegyverzett védősereggel és vártuk az ellenséget.
De hát nem jött semerről ostromló sereg. Így aztán kénytelenek voltak a várvédők egymásnak hadat üzenni.
Ádáz csata kezdődött. Az agyaggolyókat dobáltuk az ellenség falai felé.
Szerencsére jó messzire volt egymástól a két vár így csak kevés lövedék találta el a falakat.
De még nagyobb szerencsére egy sem talált el gyereket. Vigyáztunk egymásra még a játék hevében is.
Nem egymást céloztuk hisz nem hógolyó csata volt.
Inkább a falakat igyekeztünk eltalálni és megtapasztalni, hogy milyen erősre építettük.
Az ágyúzás után egymásra rontott a két sereg és erős fakardos párbajozás kezdődött.
A másik zászlójának megszerzése jelentette a győzelmet.
A csata elmúltával a nap vége felé a két sereg katonái békésen együtt eszegették a zsíros kenyér vacsorát.
Jól eső fáradtsággal gyönyörködtünk a két jól megépített várban. Egyik sem sérült meg az ostrom alatt.
A nagy hőségnek, szárazságnak egy zivatar vetett véget. Egész éjjel dörgött, villámlott és ömlött az eső.
Reggel szaladtunk megnézni, hogy milyen kárt csinált a felhőszakadás a várainkban.
A kiszáradt tómedret újra víz borította. A két büszke vár helyén két nagy sársziget álldogált a vízben.
Azok is csak addig amíg a hullámok vissza nem adták a tó medrének újra szépen elsimítva...

Most aludjatok jó! Álmotokban menjetek el a tóhoz és nézzétek meg hátha kiemelkednek a vízből az agyagvárak,
hogy megmutassák nektek nagyapáitok játékát
.

A hóember
Gyöngyből készült ékszerek
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2022. január 19. szerda

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/