Kedves Nagyi, eljött a nap,
már nagyon vár az iskola.
Köpenyt teríts a vállaimra,
s bátrabban megyek majd oda.
Mi a dolga egy gyermeknek?
Szerintem a játék!
A figyelmed, szereteted,
mind fontos ajándék!
Kisgyermekként tehetségét
keresgéli szépen,
a szárnyait bontogatja:
– S mi van a kezében?
Májusi vasárnap, ma van anyák napja,
a gyermek szíveket a hála áthatja.
Virággal a kézben anyánk elé állunk,
hosszú szép életet, örömöt kívánunk.
Felkelt a fénylő Nap, a világ is ébred…
Jöttem köszönteni Édesanyám, téged.
Virág a kezemben, szeretet szívemben,
te általad váltam azzá, aki lettem!
Virág nyílik kint a kertben,
az égről a Nap ragyog.
Elég ok, hogy ünnepeljem,
azt hogy vagy, s hogy én vagyok!
A szívemben hála ébred,
tőled kaptam mindenem.
Ajándékod: ez az élet,
s mind, mit adtál még nekem.
Magyar vagyok, költő a lelkem.
Az életet kell ünnepelnem!
Síppal és dobbal, forgó tánccal,
nem törődve béklyóval, lánccal.
Verssel vidítva lelkedet,
mutatva szebb jövőt neked!
Kibomlott a cipőfűződ,
meg ne botolj, el ne ess!
Á, ez csak egy tréfa volt,
hogy tiszta szívből, jót nevess!
Itt van a tavasz. Röppen a trilla:
– József Attila, József Attila.
Száztizenkét éve megszületett,
s a vers bíz, azóta sem tart szünetet.
A falunkban él egy nyuszi,
úgy hívják őt: Nyuszi Gyuszi!
Névnapja volt épp a héten,
megünnepelte a réten.
Kis virág, kis virág,
itt a tavasz, látod?
Melegszik az idő,
vedd le a kabátod!
Húsvéti nyúl odújában
hímes tojást festeget.
Úgy döntöttem, itt az idő,
locsolkodni elmegyek.
Hallottam a híred,
azon nyomban jöttem!
Köves út is porzott,
futáskor mögöttem.
Megtöltöttem rózsavízzel
a húsvéti üvegem.
Csizmát húztam a lábamra,
s felkaptam a süvegem.
Kertemből a legszebb rózsát kalapomba tűztem,
és eljöttem locsolkodni, szót, a szóba fűztem.
