Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Árpád- házi Szent Kinga , Lengyelország és Litvánia imádott védőszentje

 Árpád- házi Szent Kinga , Lengyelország és Litvánia imádott védőszentje

 Kinga (Kunigunda) 1224. március 5-én született IV. Béla és Laszkárisz Mária bizánci hercegnő első gyermekeként, minden valószínűség szerint az esztergomi királyi várban. Testvérhúga Szent Margit és Boldog Jolán, nagynénje Szent Erzsébet volt, a királylányra elsősorban a domonkos és ferences koldulórendek szerzetesi eszményei hatottak.

Tizennégy éves volt, amikor a nála két évvel fiatalabb Szemérmes Boleszláv krakkói és szandomiri herceg jegyese lett, és Lengyelországba ment, hogy megtanulja a nyelvet. Béla kívánságára egy évvel később, 1239-ben feleségül ment a lengyel herceghez, akivel 1241-ben, amikor a tatárok Lengyelországba is betörtek, a felvidéki Podolinba menekültek.

Lengyelország ekkor a széttagoltság korát élte, Boleszláv 1243-ban lett krakkói fejedelem. Feleségével szigorú aszkétaéletet folytattak, kapcsolatuk mentes volt a testiségtől. Úgynevezett József-házasságban éltek, azaz Szűz Mária és Szent József példájára a házasságban is megőrizték szüzességüket, az örök szüzességi fogadalmat együtt tették le Prandota krakkói érsek előtt. Kinga teljes hozományát a szegényekről és a betegekről való gondoskodás költségeire fordította.

Miután férje 1279-ben meghalt, Kinga a hercegség átvétele helyett a Nagy-Lengyelország uralkodója, Jámbor Boleszláv halálával szintén megözvegyült húga, Jolán társaságában Ószandecbe, az általa nem sokkal korábban alapított klarissza kolostorba vonult vissza. Itt nővérként élt vezeklő életet, majd 1284-ben a kolostor főnöknőjévé választották. 

Vagyonát az egyháznak adományozta, szétosztotta a szegények között, kórházakat és zárdákat alapított, keresztényeket váltott ki a tatár fogságból.

Kép: duol.hu

 A kolostort 1287-ben Lengyelországba betört tatárok támadták meg, lakói Csorszin sziklavárába menekültek, a pogány rablókat Baksa Simonfia György magyar vitézei űzték el. Az újjáépítést irányító Kinga az ószandeci kolostorban, társnői közt hunyt el 1292. július 24-én, tíz hónap betegeskedés után.

 A nép sokat beszélt Szent Kinga csodatételeiről, az egyik ilyen legenda szerint az ő imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól.Mint beszélték, a tatárok elől menekülve egy hajából levett szalagot dobott üldözői elé, ebből lett a Dunajec folyó. A tatárok azonban átvergődtek a vizen, ekkor fésűjét dobta maga mögé, s ebből olyan sűrű erdő kerekedett, amely megállította a tatárokat. Sírjánál a legendaírók szerint 60 vak és 200 más beteg gyógyult meg.

Nevéhez fűzik Lengyelország első és legnagyobb sóbányája, Wieliczka felfedezését is. A legenda szerint 1249-ben, amikor a tatárjárás után felkereste az újjáépített Magyarországot, apja neki ajándékozta az egyik máramarosi sóbányát. Kinga a birtokbavétel korban szokásos jeleként az egyik tárnába dobta aranygyűrűjét, és azt kérte, egyenesen Lengyelországba vihesse a sótömböket. Visszatérve Krakkóba a IV. Béla által mellé rendelt bányászokkal ásatni kezdett, és hamarosan sóra bukkantak, az első tömbben pedig csodálatos módon megtalálták Máramarosban eldobott gyűrűjét.

Forrás: múlt-kor.hu

Ariadne barlangjai - 20 év a Pilis mélyén - videó
Szín-játék
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2022. január 25. kedd

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/