Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Aranyláz Magyarországon ?

 Aranyláz Magyarországon ?

 Tárgyi emlékek sokasága bizonyítja, hogy már az ókori rómaiak is bányásztak aranyat és ezüstöt a magyar királyság területén. A Dácia (Erdély) és Pannónia provincia területén található bányák mellett, Győr környékén évente megközelítőleg 800 kg sárga fémet mostak ki a folyókból is. A nemesfém kitermelése azonban nem szűnt meg a római csapatok kivonulásával, hiszen honfoglaló őseink az érkezésükkor művelés alatt álló bányákat találtak, melyeket – alapos ismereteik révén – ők maguk is tovább műveltek. A kitermelés pedig nemcsak, hogy folytatódott, de mind komolyabb méreteket öltött. Szent István már az első bányatörvényt is meghozta, melyben a király birtokába vonta a földben talált értékeket – különösen a nemesfémeket – melyeket haladéktalanul be kellett szolgáltatni a kincstárnak. Kivételt csupán az esztergomi prímás élvezett, aki saját birtokain hasznosíthatott bányákat és azok kincseit megtarthatta. Az arany kitermelése pedig világszinten is hatalmas méretűre nőtt az országban.

Annyira igaz ez a kijelentés, hogy a 13-16. században messze hazánk volt az európai kontinens legnagyobb kitermelője (a teljes termelés több, mint 80 százalékával!), míg a világtermelés több, mint harmadát adták a pannon bányák. Ebben az időszakban évente egy tonna aranyat és tízszer ennyi ezüstöt hoztak felszínre Magyarországon. Nagy szerepet játszott ebben, hogy 1327-ben eltörölték a király bányászati monopóliumát, ettől kezdve a birtokosok is folytathattak kitermelést saját területeiken, és a felszínre került értékek harmadát megtarthatták. Jól jellemzi az akkori aranyláz mértékét, hogy akkoriban került be a magyar nyelvbe a halász és vadász kifejezés mintájára az aranyász is. Károly Róbert emellett maga is nyitott bányákat, többek között Körmöcbányát a mai Szlovákia területén. A várost 1328. november 17-én látta el szabad királyi bányavárosi jogokkal, és itt alapította az ország első pénzverdéjét is, ahol egy évvel később ezüst-, majd 1335-től aranypénzeket is vertek. Az igazi „aranykor" pedig a 16. század elején tetőzött, amikor az ország aranytermelése elérte az évi 6 tonnát.

Ekkorra azonban a könnyen művelhető felszínközeli lelőhelyek lassan kimerültek, illetve a török uralom alatt gyakorlatilag megszűnt a nemesfémbányászat, amelyet a felszabadulás után egészen Mária Terézia trónralépéséig nem is sikerült igazán talpraállítani. Ő azonban megismertette a magyar bányászokkal a kor legmodernebb technológiáit, melyek biztonságosabbá és jóval termelékenyebbé tették a magyar bányákat. Emellett ő hozta létre a Selmeci Bányászati Akadémiát is. Bár a trianoni események nyomán a legnagyobb – felvidéki és erdélyi – aranylelőhelyek az országhatáron kívül kerültek, a bányászatot mégis inkább a feldolgozóipar elvesztése vetette vissza. A kitermelés beindítására egészen a harmincas évekig, egészen pontosan 1933-ig kellett várni, amikor a recski ércbánya állami kezelésbe került. Egészen az 1950-es évekig ez volt az ország egyetlen nemesfém bányája és a feldolgozó művet is itt építették fel. Persze a recski kitermelés meg sem közelítette az ország korábbi adatait, hiszen alig 80 kg aranyat és 800 kg ezüstöt adott évente. Ezen a helyzeten pedig a második kitermelő hely, a gyöngyösoroszi bánya megnyitása sem tudott érdemben javítani. Utóbbi, bár a hazai ezüsthozamot a duplájára emelte, aranyból csupán a recski mennyiség felét tudta nyújtani (igaz cink- és ólomérc hozama igen jelentős volt). A két bánya, a rendszerváltás előtti időkben történő bezárásával a nemesfémkitermelés gyakorlatilag megszűnt Magyarországon, annak ellenére, hogy szakemberek szerint a bányák nem merültek még ki és még jelentős mennyiségű arany van a magyar földben.

Forrás: Vidéki élet: -nemesiné-

Csak egy erdei séta ll. Ősz
30 éve kihaltnak hitt állatot kaptak lencsevégre

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 07. szombat

Captcha kép