Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Álom

Pántya Emőke: Álom 

 
Álmomban egy angyal voltam,
Kopott ajtón bekopogtam,
Válasz nem jött, kicsit vártam,
Mezítláb vitt angyalszárnyam!

Nem harsogó dicshimnusszal,
Hanem csendes indulóval,
Angyalszárnyam rebbentettem,
Szerény lakba berepültem!

Bent a szoba sötét mélyén,
Öreg néne az ágya szélén,
Tekintete bús, homályos,
Jó ideje, hogy magányos!

A dohos falon óra ketyeg,
A homokóra gyorsan pereg,
A tovatűnő idő nyomán,
Nem marad csak, a kínzó magány!

Öreg néne felsóhajtott,
Gyertyaviaszt gyorsan gyújtott,
Hogy a sárga pislogó fény,
Szívét oldja, mi oly kemény!

A falon képek sorakoznak,
Arcok s tájak rajzolódnak,
Emlékekkel tűzdelt szoba,
Vendége csak, mély Sóhaja!

Majd felfigyel a könnyű neszre,
Az angyallétet megérezve,
Arcán a mosoly hirtelen gyúl,
A Semmibe kutatva, a Mindenért nyúl!

Hirtelen jött szép varázslat,
Beragyogja az összes vágyat,
Mit az évek eltemettek,
A falról hívtak az emlékek!

Most minden élt és újra dalolt,
A szoba forgott, s már ő sem dacolt,
Megbékélt a bús magánnyal,
Az óra ketyegő zajával!

Tudta, nemhiába jöttem,
Mert biztos üzenetet vittem,
S a szoba, minek régen foglya,
Ragyogóbb, mint eddig soha!

Így lépett a tiszta fénybe,
Még lobbant egyet a gyertya fénye,
Képek, tájak, hű emlékek,
Már itt maradtak e földi létnek!

Amikor kevés a szó
A zöld pöttyös gömbhal ( Tetraodon nigroviridis)
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2022. január 19. szerda

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/