Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A tengeri uborkák életmódja

 A tengeri uborkák életmódja

 A tengeri uborkák nem növények, ahogyan azt a nevéből gondolnánk, hanem tengeri gerinctelen állatok, amelyek a tengerfenéken élnek. Nevük a szokatlan hosszúkás alakjukból ered, mivel hasonlítanak a kövér uborkára.Testméretük rendkívül változatos: egyes fajok hossza elérheti az 1 métert, legkisebb ismert fajuk, az Psammothuria  ganapati viszont mindössze 4 mm-es. Körülbelül 1250 tengeri uborkafaj létezik, amelyek mindegyike a Holothuroidea taxonómiai osztályba tartozik. Szájnyílásuk és végbélnyílásuk a testük két végén található. Karjaik nincsenek, vázuk is gyakran hiányzik vagy apró vázelemekké redukálódott. Testfaluk erőteljes bőrizomtömlő, mely hosszanti és körkörös simaizmokból épül fel.

Hasoldalukon három, hátoldalukon két sorban helyezkednek el a vízedényrendszer ambulakrális lábacskái. Egyes fajoknál a lábacskák sugárirányban találhatók, sőt hiányozhatnak is. Táplálkozásuk folyamán az iszapot szűrik át, s abból vonják ki és emésztik meg a számukra hasznosítható szerves anyagokat (ún. detrituszfogyasztók) vagy a szájnyílásuk körüli tapogatóikkal gyűjtik ki a vízből a szerves hulladékot. Középbelük egy szakasza az erőteljes zúzógyomor. Az utóbél és az ivarmirigyek általában közösen nyílnak a külvilágba. A légzésük az ambulakrális lábacskákkal és az utóbélhez kapcsolódó kopoltyúhólyagokkal történik.

Különleges módokon képesek védekezni a ragadozók ellen. Egyesek végbele körül ún. Cuvier-csövek találhatók. Ezek veszély esetén kicsapódnak a végbélből, s ragadós fehér fonalakat bocsátanak ki, melytől a ragadozók elriadnak. Másoknál az egész bélcső kicsapódik és leszakad, így nem magát az állatot, hanem a bélcsövet fogyasztja el a ragadozó. A tengeriuborka a bélcsövét hamar és teljesen regenerálja. Egyes fajok méreganyagot (holothurint) termelnek.

Kevés kivételtől eltekintve váltivarú állatok. A legtöbb tengeri uborka külső megtermékenyítés útján reprodukálódik. Ez azt jelenti, hogy a hímek a vízbe engedik spermájukat, a nőstények pedig a tojásukat és remélhetőleg ebből minél több egyesül.  A tengeri uborka lárvák az áramlatokkal sodródnak, amíg azok elég nagyok lesznek, hogy az óceán fenekéhez rögzülhessenek.Néhány fajuk ivadékgondozó, melyek a hátukon vagy a testüregükben nevelik az utódaikat. A többség utódai szabadon fejlődnek. 

A tudósok 16 olyan fajt azonosítottak, amelyek aszexuálisan is szaporodnak, ami az jelenti, hogy ketté vágva  mindkét fele regenerálja a hiányzó szerveket, és lényegében az eredeti állat klónjává válik.

Kaliforniai Egyetem Berkeley Paleontológia szaka szerint a tengeri uborka, mint minden más tüskésbőrű, radiális szimmetriát mutat . De ahelyett, hogy öt karját körbe rendezték volna, mint például a tengeri csillagok vagy homokdollárok, a tengeri uborkának öt apró lábsora van, amelyek testük hosszában futnak, a szájtól a végbélnyílásig. A cső alakú lábaik elsősorban a mésztelen lények tengerfenékhez történő rögzítésére szolgálnak . A tengeri uborka a lábai víznyomásának megváltoztatásával mozog a tengerfenéken; növelik a vízmennyiséget a lábában, vagy épp csökkenti.

Noha a tengeri uborkának nincs csontja,  sok állatfajnak van kalcium-karbonát mikroszkópos lemezekből készített kezdetleges csontváza, amely lazán szétszórt a bőr alatt. A délkeleti alaszkai egyetem szerint egyes fajok fenyegetés esetén igazíthatják a vázlemezeiket, hogy testük merevvé váljon .

A tengeri uborkákat gyakorta halásszák . A betakarított állatok nagy részét ázsiai piacokra exportálják, ahol a tengeri uborkát ínyencségnek tekintik. Egyes területeken, például Pápua Új-Guineában, a tengeri uborka túlhalászása teljesen megsemmisítette a helyi állományt.

Kismajom az óvodában
A hét holló

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2020. február 19. szerda

Captcha kép