Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A szomjas bányatörpe (magyar népmese)

A szomjas bányatörpe

 A szomjas bányatörpe (magyar népmese)

 Volt egyszer valahol széles nagy Magyarországon egy falu. A falunak volt egy bányája. Szép csillogó szenet bányásztak ott az emberek.Ebben a faluban minden férfiember dolgozott. Fejtették a szenet, s a gyengébbek vizet hordtak. Volt közöttük egy sovány, beteges ember. Sok baja volt. Nem volt másra alkalmas, mint vízhordásra. O lett a vízhordó­juk. Messziről hordta a vizet, igen sokszor kellett fordulnia neki, hogy mindenkinek jusson.Volt elég dolga, mert az ő csapata nagyon sokat dolgozott. Akármennyit is szaladt a teli vedrekkel, mégis mindig leszidták. A vödrök mindig üresek lettek. Hiába jött-ment, mégsem volt elég a víz.Egyszer aztán mi derült ki, mi nem? A vízhordó letette a két teli vödör vizet és elment a bányászokért.

- Hé, emberek! Hagyjátok a munkát! Itt a friss víz! Gyorsan gyertek, jut mindenkinek!

Fürgék voltak, mégis mire a vödörhöz értek, nem volt abban egy csepp sem. Éppen hogy a fejéhez nem vágták az üres vedret, hisz majd elepedtek a szomjúságtól.Tedd bolonddá az öreganyádat, ne minket! - kiabáltak vele. - Szégyelld magad! Mi befogadtunk, és te meg így hálálod meg?Lusta vagy, s még be is akarsz csapni bennünket?

Szegény ember már majdnem sírva fakadt, mert nem értette mi történt. Az előbb még tele voltak a vedrek, most pedig üresek. Az egyik éppen a bányászlámpával akarta tisztességre tanítani, de az első vájár visszatartot­ta.

- Hé, emberek! Ne bántsátok! Hátha nem is ő a hibás!Azt mondja tele hozta a vödröket, de amíg értünk jött, eltűnt a víz.A vödrök üresek, de nem lyukasak.Itt valami csalafintaságnak kell lennie. Jobb, ha a végére járunk!Úgy is lett minden, ahogy a bányász javasolta. Meglesték mi történik a vízzel.Páran elrejtőztek, annyira, hogy jól lássanak, de ne veszítsék szem elől a vödröket. Ott leselkedtek az ácsolatok mögött. Eltelt kis idő, zajt hallot­tak. Halk, óvatos lépteket hallottak. Majd kiugrott a szemük, annyira fi­gyelték, mi történik. 

Egy törpe közeledett a vödrökhöz. Rongyos ruhában, szakadt nadrágban, rojtos sapkában volt. Fölkapta először az egyiket, majd a másikat és kiitta az összes vizet. Aztán valamit morgott magában, mert kevésnek tartotta a vizet. Nagyon óvatosan elballagott. Rongyos nadrágja belelógott a sárba. Ahogy a törpe eltűnt, a bányászok előbújtak, majd tanakodni kezdtek. Mit tegyenek?Másnap még többen lesték, s a törpe jött is, mint előző nap. A vízhor­dót alig tudták visszatartani, hogy csákánnyal neki ne rontson a tolvajnak.Az anyád mindenit! Miattad szidtak, s tartottak lustának az emberek! Miattad szomjaztak napokon keresztül! Most aztán elkaptalak, meglátod, mit kapsz tőlem!A bányászok tanakodtak, mit csináljanak a szomjas bánya törpével. Meg nem ölhették, mert bajt hozott volna rájuk, de meg kellett tőle sza­badulniuk. A legöregebb bányász egyszer csak előrukkolt valamivel:

- Halljátok-e barátaim? Mit mondott nékem öregapám, aki maga is sok esztendőn át fejtette a szenet? Azt, hogy igencsak jó jóban lenni a bánya törpékkel, mert áldást és szerencsét hoznak arra, akit kedvelnek! Tőle tudom azt is, hogy nagyon szeretik a szép új ruhát. Csináltassunk neki egy rendes ruhát, csizmát, sapkát, s meglátjuk mi lesz!

Úgy is tettek. Letették a vödrök mellé a ruhát, s várták a törpét. Jött is, megitta a vizet, majd észrevette az ajándékot. Ledobta rongyos ruháit, szakadozott csizmáját, s felvette az újat. Nem dohogott már, mint máskor, hanem táncolt örömében. Többet nem látták a bányászok, elment örökre. Hanem aztán évtizedekig a baj és a szerencsétlenség elkerülte őket, s mindig volt elegendő szén a bányászoknak.


A zöld pöttyös gömbhal ( Tetraodon nigroviridis)
17 házikedvenc közös családi fotón, nem lehetetlen...
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. június 14. hétfő

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/