252 millió ezelőtt, a perm és triász földtörténeti időszakok határán következett be a Nagy Tömeges Kihalás. Ez volt a földtörténetben ismert legsúlyosabb kihalás: becslések szerint a tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki.
A tömeges kihalások közül kizárólag ez okozott komoly veszteséget a rovarvilágban. A biodiverzitás rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpraállása jóval hosszabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kihalások után.
A kihalás két lépésben történhetett, mintegy ötmillió év különbséggel. Okairól több különböző elmélet létezik. Az első, kisebb lépést valószínűleg fokozatos környezeti változások eredményezték, míg a második, valóban tömeges kihalás egy hirtelen fellépő katasztrófához kötődhet.
A perm–triász kihalási eseményt korábban jóval hosszabb folyamatnak vélték. Sokáig időpontjára sem létezett megbízható becslés, illetve az nem volt bizonyított, hogy az egész Földön egy időben következett be.
A legtöbb tudós, aki tanulmányozta az eseményt, elsősorban a vulkáni tevékenységet okolja Szibériában, amely annyi gázt juttatott a légkörbe, hogy megváltoztathatta, mind az éghajlatot, mind az óceánok kémiáját. Néhányan ragaszkodnak az alternatívákhoz, például egy aszteroida becsapódásához, vagy mikrobák kozta pusztuláshoz.
Dr. Hana Jurikova, a GEOMAR Helmholtz Óceánkutató Központjának a kutatója, a brachiopoda héjait követte a korszak tengeri savasságának nyomon követésének felderítésében.
"Ezek kagylószerű organizmusok, amelyek már több mint 500 millió éve léteznek a Földön." - mondta Jurikova nyilatkozatában . Mintáibaa az (akkori óceáni) Alpok déli részéből származó, jól megőrzött brachiopodák tartoztak, valamint a kihalás megerősítő kínaiakkal pedig Kínából. A héjakban lévő bór-izotópok jelzik az akkori óceánok savasságát. Ez a módszer nemrégiben kezdett bőséges betekintést nyújtani a korábbi éghajlati viszonyokba.
Bár a központi idegrendszer nélküli lény hangulatát nehéz felmérni, mégis nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezek a héjak nem voltak olyan „boldogok, mint egy kagyló". A pH-szint süllyedése rendkívül megnehezítette a héjépítő szervezetek életét. Mivel a megnövekedett savasság szinte biztosan az oldott szén-dioxid következménye volt, ami a légkör változását tükrözte, Jurikova és munkatársai meg tudták becsülni az éghajlatra gyakorolt hatásokat is.
A Nature Geoscience című folyóiratban leközölt számításaik szerint, a légköri szén-dioxid 4400 millió ppm-et ért el (ez meghaladja a modern szint tízszeresét), ami majdnem 10 ° C-kal (18 ° F) melegítette fel a bolygót.
A melegebb körülmények mellett a szárazföldi növények és állatok nagy részének kiirtása mellett a megváltozott légkör felgyorsította az időjárást, és több tápanyagot mosott az óceánokba. Ez a műtrágya által elindított óriási algavirágzás világszerte bekövetkezett , ami drasztikus oxigéneséshez vezetett. "Az egymással összekapcsolt életfenntartó ciklusok és folyamatok ilyen dominószerű összeomlása végül a permi-triász határon megfigyelt katasztrofális mértékű tömeges kihaláshoz vezetett" - mondta Jurikova .
A hatalmas szibériai láva áramlása 252 millió évvel ezelőttre esett, egybeesve a fent említett eseményekkel. A szerzők megjegyzik, hogy a légkörbe kibocsátott szén mennyisége abban az időben messze meghaladta az összes fosszilis tüzelőanyag-tartályunk elégését. És mindez több tízezer év alatt zajlott le, s az éves ráta legalább „14-szer kisebb volt", mint a jelenlegi emberi kibocsátás.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/
Hozzászólások