Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A parányi medveállatka az állatvilág egyik legnagyobb túlélő​je

 A parányi medveállatka az állatvilág egyik legnagyobb túlélője

 A medveállatkáknak hihetetlen a túlélőképességük! 

Pár évvel ezelőtt az európai űrügynökség kísérletében a medveállatkákat egy orosz műhold fedélzetén a világűrbe szállították, itt tíz napot töltöttek oxigén nélkül a Nap ultraibolya sugárzásának, és kozmikus háttérsugárzásnak kitéve, az abszolút nulla fok közelében. 

Az állatok 68 százaléka túlélte az űrutazást, sőt, szaporodásra is képesek maradtak. A tudósok számára a legmeglepőbb az volt, hogy a földit ezerszeresen meghaladó ultraibolya sugárzás sem pusztította el őket, pedig elvileg annak súlyosan roncsolnia kellett volna a DNS-szerkezetüket. Azt gyanítják, hogy az állatok valahogyan képesek voltak helyreállítani a DNS-üket ért károsodást.

A nyílt űrben eddig csak baktérium szintű földi létformák voltak képesek életben maradni. A kísérlet eredménye – miszerint egy baktériumoknál sokkal bonyolultabb szervezet is képes lehet erre – arra utalhat, hogy létezhetnek a miénktől eltérő, idegen életformák. Rövidebb távon az orvostudomány számára lehet fontos eredmény, ha sikerül megfejteni a medveállatkák regenerációs képességének titkát.

A medveállatkák közeli rokonságban állnak az ízeltlábúakkal, de több tulajdonságuk eltér. Testüket kemény kutikulapáncél fedi, és azt hidrosztatikus váz feszíti ki. Ragadozó és növényevő fajaik is vannak. Több mint 1200 fajuk ismert. Magyarországon kb. 100 faj él.

 Az először közel kétszáz ötven évvel ezelőtt, 1773-ban még kis vízimedvékként leírt törzs képviselői a Himalája legmagasabb csúcsain, illetve az óceán fenekén is élnek.

Kép: 24.hu

 A medveállatkák azért csak az egyik legügyesebb túlélők, hiszen az állatok között még van néhány jó példa a túlélésre. Így például a hirosimai robbanás után az epicentrumban jelentkező sugárzás (4,5-8,5 gray) közel százszorosát képesek túlélni muslicák, az 1000 grayig életben maradó lisztbogarak, vagy épp az 1800 grayig vígan repkedő darázsfaj, a Habrobracon hebetor.

2015-ben a University of North Carolina munkatársai elkészítették a medveállatka  törzsének a géntérképét, majd meglepve tapasztalták, hogy a teljes génállomány tizenhét százaléka idegen élőlényekéből – így gombákból, baktériumokból, vagy épp az ősbaktériumokként is ismert archeákból származik.

Mese a rózsabokorról
Skolik Ágnes: A Csodatermő fa

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2020. október 26. hétfő

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/