Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A Ős meséje: A színlátás

 A Ős meséje: A színlátás 

 A szín elkápráztatja a képzeletünket. A színek nevét az elsők között tanulják meg a kisgyermekek, és ezek kötődnek a legszorosabban a hozzájuk illő főnevekhez is. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy az általunk látott árnyalatok csupán alig eltérő hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásra aggatott címkék. Bolygónkon az összes szem úgy épül fel, hogy kiaknázza az elektromágneses sugárzás azon hullámhosszait, amelyeken helyi csillagunk a legfényesebben ragyog, és amelyek áthatolnak légkörünk ablakán.

Kialakulásuk évmilliói során, az emlősök éjszakai állatok voltak. A nap kizárólag a dinoszauruszoknak ragyogott, amelyek mai rokonaik alapján nagyszerű színlátással rendelkeztek. Az emlősök hosszú éjszakai száműzetése idején, szemüknek minden aprócska fotont el kellett csípniük, színre való tekintet nélkül. Ma még a nappali élethez visszatért emlősöknek is viszonylag gyenge a színlátásuk, mert látórendszerük csak két színt érzékel  (dikromatikusak).Ez azt jelenti, hogy a retinának két különféle színérzékeny sejtje ( csapja) van.

Nekünk és az óvilágú majmoknak három csapunk van: vörös, zöld és kék( trikromatikus). Az emlősökön kívül, a legtöbb gerincesnek ( halak, hüllők), három vagy négy csapos látásuk van ( tetrakromatikus). A madaraknak és a teknősöknek még ennél is kifinomultabb lehet a színlátásuk.

A legtöbb emlős, ha lát is színt, akkor sem jobban, mint egy színvak ember. A figyelemre méltó kivételek, a főemlősök között találhatóak, ők azok akik a többi emlőscsoportnál sokkal inkább kihasználják a feltűnő színeket, a nemi különbségek jelzésére. Emlős rokonainkat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy mi főemlősök nem megőriztük hüllő őseink trikromatikus látását, hanem újra felfedeztük, méghozzá nem is egyszer. Először az óvilági majmok és emberszabásúak, másodszor pedig az újvilági bőgőmajmok, melynek a színlátása hasonlít az emberszabásúakéra , ugyanakkor mégis különbözik annyira, hogy eltérő eredetéről árulkodjon.

A bőgőmajmok egy szerencsés transzlokációval, mely a mutáció sajátos formája, s mely során a hímeknél egy kromoszómadarab tévedésből valahogy felragadt egy másik kromoszómára, vagy egy másik helyre ugyanazon a kromoszómán. Ennek következtében a vörös és zöld gén egyetlen X kromoszómára került egymás mellé. Így az evolúcióban jó úton volt afelé, hogy trikromatikussá váljon. A mutáns kromoszóma annyira elterjedt a populációjukban, hogy mára valamennyi bőgőmajomnál megvan.

Bennünk emberszabásúakban és az óvilági majmokban ugyanez a dolog másként valósult meg. Az eredeti mutáns egyszer csak ugyanazon két gén ikermásolatával rendelkezett, és itt valódi megkettőződés következtében.Tekintet nélkül arra, mikor vagy hogyan történt a véletlenszerű DNS megkettőződés, ez az új gének egyik fő forrása. Az evolúciós idő távlatában nem csupán a gének változnak a genomokban, a genomok maguk is változnak. ( A genom egy szervezet teljes örökítő információját jelenti, amely a DNS-be van kódolva). 


Forrás: Richard Dawkins: Az Ős meséje

Mindenki fája
Virágpiknik

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 08. vasárnap

Captcha kép