Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A nitroglicerin: Robbanószer, gyógyszer vagy mindkettő?

 A nitroglicerin: Robbanószer, gyógyszer vagy mindkettő?

 Ascanio Sobrero olasz vegyész volt az első, aki szintetizálta a nitroglicerint. Ennek robbanékony tulajdonsága azonnal kiderült. Mint korának legtöbb jó kémikusa, Sobrero is megkóstolta új fölfedezését, és érezte a kemény fejfájást, amit hamar megmagyaráztak az agyi értágulattal. Ez a következő évszázad nagy tudományos témája lett: a nitroglicerin és származékai erélyes értágítók. Az angol T. Lauder Brunton és William Murrell már nitrátkészítményeket alkalmazott angina( a szívizom vérellátási elégtelensége) és hipertónia                (magasvérnyomás) kezelésére, és ez a terápia hamar elterjedt.

Még egy név, mely összefügg ezzel a témával: a nagyiparos Alfred Nobel gyötrő anginás panaszoktól szenvedett, és a nitroglicerin ezt is kedvezően befolyásolta. Nobel a nitroglicerinnek mint robbanószernek köszönhette elképesztő vagyonát, amit „a sors iróniájának" tekintett.

Ahogy mind több nitrátkészítményt használtak az orvosi gyakorlatban, újabb fontos klinikai jelenségre figyeltek fel: a hosszú ideje és mind több nitrátot használó betegeknél tolerancia jelenik meg: ugyanannak a hatásnak az eléréséhez nagyobb adagra van szükség. Ráadásul anekdotikus megfigyelés is adódott ehhez: az egész munkanap során nitroglicerinnel dolgozó munkások között a hétvégén olykor „vasárnapi szívroham" jelent meg. A hétvégén, amikor a munkások nem találkoztak a nitroglicerinnel, bumeránghatásként artériás vazokonstrikció jelentkezett, amely akár szívinfarktushoz is vezethetett.

Ferid Murad 1977-ben igazolta, hogy a nitroglicerin és a csoport többi készítménye ténylegesen előgyógyszer (prodrug), és a biológiailag aktív molekula egy egyszerű, párosítatlan elektront tartalmazó gáz, a nitrogén-monoxid. Néhány évvel a Murad által kimutatott jelenség után Robert Furchgott megfigyelte, hogy a vérerek acetil-kolinra ellazulnak, ha az endotéliumuk ép. Föltételezte, hogy az endotélium termel egy ismeretlen anyagot, amely a simaizomsejteket ellazítja, s ezt endothelium derived relaxing factornak (EDRF) nevezte el.

Salvador Moncada és Louis Ignarro egymástól függetlenül derítették ki, hogy az EDRF valójában a nitrogén-monoxid. Amikor 1992-ben felfedezték, majd klónozták a nitrogén-monoxid-szintázt, ezzel az ősmolekulát, a nitroglicerint sikerült az organikus nitrát vazodilatátorokkal összekapcsolniuk. Ez további terápiás fejlődést ígér: a nitrogén-monoxid belégzése igen hatásos pulmonális hipertenzióban.

Forrás: otszonline.hu

kalhh képe a Pixabay -en.
Víz alatti karácsony, avagy ahogyan a halak énekel...
Legek az állatvilágban - a lajhár

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2020. január 29. szerda

Captcha kép