Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A nitroglicerin: Robbanószer, gyógyszer vagy mindkettő?

 A nitroglicerin: Robbanószer, gyógyszer vagy mindkettő?

 Ascanio Sobrero olasz vegyész volt az első, aki szintetizálta a nitroglicerint. Ennek robbanékony tulajdonsága azonnal kiderült. Mint korának legtöbb jó kémikusa, Sobrero is megkóstolta új fölfedezését, és érezte a kemény fejfájást, amit hamar megmagyaráztak az agyi értágulattal. Ez a következő évszázad nagy tudományos témája lett: a nitroglicerin és származékai erélyes értágítók. Az angol T. Lauder Brunton és William Murrell már nitrátkészítményeket alkalmazott angina( a szívizom vérellátási elégtelensége) és hipertónia                (magasvérnyomás) kezelésére, és ez a terápia hamar elterjedt.

Még egy név, mely összefügg ezzel a témával: a nagyiparos Alfred Nobel gyötrő anginás panaszoktól szenvedett, és a nitroglicerin ezt is kedvezően befolyásolta. Nobel a nitroglicerinnek mint robbanószernek köszönhette elképesztő vagyonát, amit „a sors iróniájának" tekintett.

Ahogy mind több nitrátkészítményt használtak az orvosi gyakorlatban, újabb fontos klinikai jelenségre figyeltek fel: a hosszú ideje és mind több nitrátot használó betegeknél tolerancia jelenik meg: ugyanannak a hatásnak az eléréséhez nagyobb adagra van szükség. Ráadásul anekdotikus megfigyelés is adódott ehhez: az egész munkanap során nitroglicerinnel dolgozó munkások között a hétvégén olykor „vasárnapi szívroham" jelent meg. A hétvégén, amikor a munkások nem találkoztak a nitroglicerinnel, bumeránghatásként artériás vazokonstrikció jelentkezett, amely akár szívinfarktushoz is vezethetett.

Ferid Murad 1977-ben igazolta, hogy a nitroglicerin és a csoport többi készítménye ténylegesen előgyógyszer (prodrug), és a biológiailag aktív molekula egy egyszerű, párosítatlan elektront tartalmazó gáz, a nitrogén-monoxid. Néhány évvel a Murad által kimutatott jelenség után Robert Furchgott megfigyelte, hogy a vérerek acetil-kolinra ellazulnak, ha az endotéliumuk ép. Föltételezte, hogy az endotélium termel egy ismeretlen anyagot, amely a simaizomsejteket ellazítja, s ezt endothelium derived relaxing factornak (EDRF) nevezte el.

Salvador Moncada és Louis Ignarro egymástól függetlenül derítették ki, hogy az EDRF valójában a nitrogén-monoxid. Amikor 1992-ben felfedezték, majd klónozták a nitrogén-monoxid-szintázt, ezzel az ősmolekulát, a nitroglicerint sikerült az organikus nitrát vazodilatátorokkal összekapcsolniuk. Ez további terápiás fejlődést ígér: a nitrogén-monoxid belégzése igen hatásos pulmonális hipertenzióban.

Forrás: otszonline.hu

kalhh képe a Pixabay -en.
Leónárdó és az új lakó
Furcsa Faluk

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2020. szeptember 21. hétfő

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/