A Mózes - hegy rejtélye

 A Mózes - hegy rejtélye​

 Emmanuel Anati régészprofesszor húsz éve lepte meg a világot azzal a bejelentéssel, hogy Mózes hegye nem más, mint a Negev-sivatag északi részén található Har Karkom hegy.

Emmanuel Anati 1930-ban született Firenzében olasz zsidó szülők gyermekeként. Izrael állam megalakulását követően hamarosan Jeruzsálembe költözött, és a Héber Egyetemen tanult régészetet. Később a Harvardon lett ösztöndíjas, és a Sorbonne-on doktorált. Ezután őstörténetet tanított a Tel Aviv-i Egyetemen, és kiterjedt kutatásokat folytatott a Negevben. A hatvanas évek közepén tért vissza Olaszországba, ahol a Camonica-völgy sziklarajzainak feltárásával szerzett nemzetközi hírnevet. Már 1986-ban publikálta Isten hegye (Mountain of God) című könyvét, amelyben azt állította, hogy az igazi Sínai-hegy nem a Sínai-félszigeten, hanem a Negev-sivatagban található.

Anati negyedszázad óta küzd elméletének elismertetéséért, és ebben a küzdelemben most - úgy tűnik - sikerült áttörést elérnie.

"Meg vagyok győződve róla, hogy a Karkom Isten igazi hegye" - mondta a nyugalmazott egyetemi tanár.

2001-ben olaszul publikálta azt a kötetét, melyben megismételte a teóriáját, hogy a híres Ramon-krátertől 25 kilométerre található Har Karkom volt az a hegycsúcs, amelyen Mózes átvette a Tízparancsolatot. „Tisztában vagyok vele, hogy forradalmi gondolatról van szó - ismerte el a sziklarajzok kutatására szakosodott professzor. - Nem csupán a helyszínt változtatom meg, de ráadásul áthelyezem Izraelbe, ami minden bizonnyal ki fogja váltani az egyiptomiak haragját. Izraelnek azonban büszkének kellene rá lennie."

A Biblia szövegében több helyütt is találunk pontos idő- és helymeghatározásokat, így a zsidók Egyiptomból történt szabadulását illetően is. A Királyok első könyve szerint az Exodus 480 évvel az első jeruzsálemi Szentély felépítése előtt ment végbe, vagyis ha a Templom építését körülbelül Kr. e. 950-re tesszük, akkor a kivonulás időpontja Kr. e. 1430 körülre jön ki, Mózes éle-tét pedig körülbelül Kr. e. 1510-1390 közöttre datálhatjuk. Izrael fiai az Egyiptomból történt szabadulás után három hónappal - a hagyomány szerint ötven nappal - érkeztek a Szináj (Sínai) pusztájába: „És táborba szállottak a pusztában, a heggyel átellenben. Mózes pedig felment az Istenhez, és szólt hozzá az Úr a hegyről" - olvasható a Kivonulás könyvében. A hegy köré védőkerítést húztak, hogy se állatok, se emberek ne mehessenek közel hozzá. Mózes pedig - miután leírta a kőtáblákra „az Úrnak minden beszédét" - oltárt épített a hegy alatt, és tizenkét oszlopot állított fel Izrael tizenkét nemzetségének megfelelően.

Anatinak azonban kezdettől fogva kételyei vannak a bibliai elbeszélés hitelességét illetően, miközben saját verzióját az egyedül üdvözítő megoldásként tartja számon. „A Kivonulás időpontját is mintegy ezer évvel korábbra teszem az eddig elfogadotthoz képest - nyilatkozta a sajtónak. - Tudom, hogy ez mindenkit meg fog őrjíteni. Viszont igazam van. Biztos vagyok benne" - hangzik a nem éppen meggyőző bizonyítás. 

A professzor azzal érvel, hogy ha az Exodus leírása történelmileg valóban megbízható, akkor azt - elsősorban klimatológiai okokból - az időszámítás előtti harmadik évezredbe, még pontosabban a 2200 és 2000 közé eső periódusba kell helyeznünk. Anati szerint régészeti leletek sokasága bizonyítja, hogy a Karkom-hegy az összes sivatagi nép számára szent helynek számított, nem csupán a zsidóknak. Beszámolója szerint a helyszínen több mint 1200 lelet - köztük szentélyek, oltárok, sziklarajzok és egy Tízparancsolatra emlékeztető nagy tábla - jelzi, hogy a középső bronzkorban , vagyis ezer évvel a Kivonulás előtt , szent hegynek tekintették.

A 20. század elején egyes teológusok a Sínai-félsziget északi részén is keresték az igazi Sínai-hegyet. A nyolcvanas években egy másik alternatíva is előkerült: a Szaúd-Arábia északnyugati csücskében, az Akabai-öböllel átellenben lévő vulkanikus terület. Egy Robert Cornuke nevű nyugdíjas amerikai rendőrtiszt eljutott a Dzsebel al-Lóz nevű hegyhez, amelyről - Anatihoz hasonlóan - azt állítja, hogy az ott talált bizonyítékok (elszenesedett földfelszín, sziklarajzok, kőépítmények) meggyőzték arról, hogy ez az igazi Sínai. Cornuke elmélete - amellett, hogy szintén szemben áll a bibliai elbeszéléssel - természetesen kisebb vihart kavart a médiában, mivel Szaúd-Arábia a turisták, s főként a zsidó vagy keresztény vallási turisták elől szigorúan elzárt terület.

Végül is a katolikus egyház mind a mai napig nem adott ki hivatalos állásfoglalást arról, elfogadja-e a Sínai-hegy Anati-féle változatát, és valóban „zarándokok millióit" indítja útnak Izraelbe. Mindenesetre, ha a professzor elmélete ösztönzést ad a kivonulás történetének újabb, elmélyült kutatásához, már megérte. 

​Mert elméletek jönnek és mennek, de egyvalami nem változik: és ez maga a bibliai történet, amelynek értelmezése minden nemzedék számára újabb kihívást jelent.​

Forrás: hetek.hu