Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A lusta sárkány

Titi Hajnalka: A lusta sárkány 

 Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl élt egy öreg király, gyönyörű szép lányával. Nagy volt szegény király bánata, mert a birodalma határán tanyázott egy hatalmas ámde lusta sárkány; aki elvárta, hogy az ország népe ellássa étellel, itallal. Nem bántott soha senkit, az emberek mégis rettegtek tőle és teljesítették minden kívánságát. Egész nap csak heverészgetett a barlangja előtt, ahelyett hogy az ellátásért cserébe segített volna a földeken, a vízhúzásban, az építkezéseken. Hiába próbálkozott az öreg király, szép szóval, ígéretekkel a sárkány nem volt hajlandó megmozdulni. Bedühödött erre a király, s mivel fia nem született, kihirdette ország-világ előtt, hogy annak adja egyetlen leányát és hozzá a fele királyságát, aki munkára bírja a sárkányt. 

Élt akkoriban egy juhászlegény, aki a helyi nagyúr bárányaival járta a végtelen pusztákat látástól-vakulásig. Nem volt annak sem anyja, sem apja, se vagyona, semmije csak egy hűséges kutyája, aki a Csücsök névre hallgatott. Amikor a nap is nyugodni tért, tüzet gyújtott, megsütötte a maradék kis füstölt szalonnát s míg melegedtek a tűznél, szépen neki láttak a vacsorának. A távolból Boglárka, a mezők tündére, már figyelte egy ideje, nagyon tetszett neki a legény szorgos természete. Ezért aztán, mert amúgy is nagyon jó kedve kerekedett, elhatározta, hogy ha a jóérzése nem csal, megsegíti a legényt. Menten át is változott egy százötven éves öregemberré. Talán így nem ijed meg, gondolta, s az est homályából egyszer csak elé lépett. Amikor meglátta a legény, a sötétségből előbukkanó öreget, a rémület fogta el, azon morfondírozott, vajon nemé a halál maga jött érte személyesen? Mert hej, de öregnek látszott szegény! Az arca úgy be volt esve, mint aki hét éve nem evett egy rendeset! A télnél is fehérebb szakálla, olyan hosszú volt, hogy a földet verte volna, ha fel nem tekeri a kezére! Hát igen, Boglárka jó szokásaihoz híven, egy kicsit most is túlzásokba esett... 

-Adjon isten, jó estét öregapám!- üdvözölte a legény.

- Adjon isten neked is, fiam!- így az öreg. 

- Hát kend, hová igyekezik ebben a sötétben?

- Messzire, fiam! - Gyűjjön, üljön le közénk! Melegedjen, egyen velünk egy falatot! Igaz nem túl sok ami van, de a semminél több, higgye meg nekem! 

- Szívesen elfogadom, fiam!- felelte az öreg és már falatozgatott is jóízűen, mint aki tényleg soha nem evett. Amikor mindent megettek lefeküdtek aludni. Reggel az öregember megköszönte a juhászlegénynek a jóságát s búcsúzóul azt mondta:

- Mindent köszönök, fiam! Jó voltál hozzám, hát én is jó leszek hozzád! Nosza, hozd csak a kutyád, mert rá is szükség lesz, meglásd én most megcsinálom a szerencsédet!

- Csücsök!- kiáltotta el magát a legény, majd akkorát füttyentett,hogy szegény öreg még a maradék hallását is majdnem elvesztette! Futott is Csücsök, a gazdi szavára, farkát csóválgatva.

- Hallod-e Csücsök!- folytatta az öreg- Vannak-e bolháid?

- Vak!Vak!- válaszolta Csücsök- No már, hogyne lenne! 

- Van-e hely még, néhány sárkánybolhának is, ha azzal a gazdádon segíthetsz? 

- Elfér a többi közt!- vakkantott boldogan- A gazdámért mindent! 

- Na fiam, hallottad-e, hogy a mi szeretett királyunk, annak adja egyetlen leányát és fele királyságát, aki munkára bírja azt a lusta sárkányt? 

- Hallottam biz én, de mit kezdjek vele? Sorban állnak a daliák gazdagabbnál gazdagabbak, majd pont nekem sikerülne?! 

- Hidd el, többet érsz te bármelyiknél! Én mondom, fogd a kutyád s eredj! Tanítsd meg azt a sárkányt kesztyűbe dudálni! Amint Csücsök megrázza magát, a sárkánybolhák mind rája ugranak, s addig csípik, csiklandozzák,amíg te úgy akarod! Amint füttyentesz egyet, szépen visszaugranak a helyükre. 

Még mielőtt a juhászlegény szóhoz jutott volna, az öregember már el is tűnt. Különös- gondolta a legény, de egy belső hang azt súgta, hogy fogadja meg az öreg tanácsát s próbálja meg a szerencséjét! Úgy is tett. Elindult hát kutyájával s a királyi palotáig meg sem álltak. Hát ott volt annyi próbálkozó dalia, hogy bizony a város végéig tartott a sor! Beállt hát a juhászlegény a végére.Bármivel is próbálkoztak azok a daliák, gyorsan ki lettek penderítve, mert sehogy sem tudták munkára bírni a sárkányt! Bezzeg a mi juhászlegényünk! Amint a lusta sárkány közelében lehetett, rá kiáltott a kutyájára: 

-Csücsök, rázd magad!-! Na hopp!! Kiugrottak a sárkánybolhák, egyenesen a lusta sárkány pocakjára! Csiklandozták is, csípték is annak rendje és módja szerint! De nem hagyták ám abba! 

-Jajajajajaj!- óbégatott a sárkány-Szedjétek le rólam őket! 

-Addig bizony nem-nevette a legény,-amíg meg nem ígéred, hogy mindenben segítesz az embereknek!

- Jól van, jól van! Megígérem! Csak szedjétek már le rólam őket!- könyörgött a sárkány, mire a juhászlegény elfüttyentette magát, s a sárkánybolhák szépen visszaugrottak a helyükre.

Hej, de nagyon megörült a király! Nem lustálkodott, attól kezdve a sárkány! Ha mégis, csak Csücsök megrázta magát s a sárkánybolhák ellátták a baját! Így történt, hogy az egyszeri juhászlegény elnyerte egy igazi királylány kezét, no meg a fele királyságot! Világraszóló lakodalmat csaptak s még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Az elefántok képesek megismerni az emberi nyelveke...
Született egy kis tapír

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2020. január 26. vasárnap

Captcha kép