Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A kíváncsi csillagocska

A kíváncsi csillagocska

Kovács Barbara: A kíváncsi csillagocska

Zsófi sehogy sem tudott elaludni. Már régóta forgolódott, de csak nem jött álom a szemére. Ágya az ablakkal szemben állt, innen pont a csillagokkal telehintet bársonyos égboltra látott. Nagyon szerette nézni a fénylő holdat, a sziporkázó csillagokat. Most is egyre kitekintgetett. Volt egy olyan furcsa érzése, mintha onnan, az égről, a kinti éji világból őt figyelné valaki, és ez nagyon izgalmas és jó volt. Minél tovább nézte az éjszakát, annál biztosabb lett benne, hogy valaki igenis őt nézi. Az a kis csillagocska, az ablak felső sarkában, mintha hunyorogva kacsintgatna felé. Zsófi még nézegetteegy ideig, de a csillagocska többször nem kacsintott, és nemis történt semmi. Zsófi egyre álmosabb lett, majd elaludt. Reggelre meg is feledkezett az egészről. Hanem aztán másnap este minden ugyanúgy történt. A csillagocska huncutkodva hunyorgott Zsófira, és nem is csak egyszer, hanem egészen addig folyamatosan, míg a kislány el nem aludt.

Hajnalban komor felhők úsztak az égre, és napokig el sem mentek, csak öntötték magukból fáradhatatlanul a szürke, unalmas, hideg esőt. Zsófinak nagyon hiányzott a csillagocska, sokszor gondolt rá még napközben is. Aztán egy napon nagy szél kerekedett, és ragyogó tisztára söpörte az égboltot. Olyan szorgalmas volt, hogy még a legapróbb felhőfoszlányt is messzire kergette. Zsófi alig várta az estét. Amikor ágyba bújt, azonnal észrevette a csillagocskát, pedig az nem is ott volt, ahol lenni szokott, hanem máshol. Mintha sokkal közelebb jött volna. Biztos, hogy ő volt, Zsófi megismerte kíváncsi hunyorgásáról. Meg sem lepődött, amikor a csillagocska megszólította.

- Szia! Mit csinálsz? - kérdezte csilingelő hangon egyre közelebb jőve.

- Téged nézlek. - válaszolta Zsófi. - Régen láttalak, hiányoztál!

- Én itt voltam, de az a sok dagadt felhő eltakart. Megpróbáltam átbújni rajtuk, de túl hidegek és vizesek voltak, féltem, hogy elázom, ha közéjük furakodom, és a végén még megfakul a fényem. Ezért megpróbáltam megkerülni őket, hogy találkozhassak veled megint. Annyi mindent szeretnék kérdezni tőled!

- Akkor jól láttam, hogy közelebb jöttél! - örvendezett Zsófi.

- Mit csinálsz olyankor, amikor nem látjuk egymást? - érdeklődött a csillagocska.

- Oviba járok, ott játszani szoktam. Meg itthon is játszom.

- Mi az, hogy játszani? Hogyan kell olyat csinálni?

- Azt úgy kell, hogy játszani kell! Vagyis... igen, játszani úgy kell, hogy játszunk és kész. Érted?

- Nem. Mutasd meg! - kérlelte Zsófit a kiscsillag, majd elgondolkodva hozzátette: - Mit gondolsz, tudnék én is játszani?

- Biztosan tudnál, játszani nem nehéz, a legkönnyebb és a legjobb dolog a világon! Játszani mindenki tud... csak ide kéne jönnöd hozzám, én mindig játszanék veled!

- Bárcsak odamehetnék! Akkor fényes nappal is együtt lehetnénk, és mindent megtudnék, amire kíváncsi vagyok, minden játékot megtanulnék, mindent megnézhetnék, kipróbálhatnék....- sorolta kívánságait a csillagocska, s közben egyre lejjebb csúszva az égről mind közelebb evickélt az ablakhoz. Egyszer csak megbillent, és zuhanni kezdett.

- Jaj, végem van, lezuhanok! - sikoltotta.

- Segítség! - kiáltott fel Zsófi az ablakhoz ugorva. - Lezuhan a csillagocskám, segítsen valaki!

Ekkor egy ezüstös holdsugár nyúlt ki szépen a föld felé zuhanó csillagocskáért, finoman, puhán elkapta, és óvatosan visszahelyezte az égre.

- Nagyon szeretnél a földre kerülni csillagocska? - kérdezte Hold apó a megszeppent kiscsillagtól.

- Igen!Mindent látni és tudni szeretnék, ami a Földön van. Én földi csillag szeretnék lenni, és Zsófival szeretnék játszani mindig!

- Hm-hm. - hümmögte elgondolkozva Hold apó. - Talán van rá mód, hogy teljesüljön a kívánságod. De arra még várnod kell egy kicsit.

- Köszönöm! - csilingelte a csillagocska.

- Köszönöm! - suttogta Zsófi már félálomban.

Amikor reggel felébredt, hópelyhek libegtek az ablak előtt, az eget dundi hópaplanok borították. Egész nap esett a hó. Közeledett a karácsony. A hóesés másnap sem állt el, és aztán sem. Mire beköszöntött a karácsony este, vastag hóbundába öltözött minden odakint. Zsófi azóta sem látta csillagocskáját.

Amikor megszólaltak a karácsonyi kiscsengők, és Zsófi a szobába lépett, első pillantása a csillagszórós karácsonyfacsúcsán üldögélő karácsonyi csillagra esett. A szíve nagyot dobbant örömében. Ő az! Az ő kíváncsi csillagocskája! Nem lehetett nem megismerni, ilyen kedvesen, ilyen huncutul, ilyen meleg fénnyel, ennyi szeretettel csak ő tudott ragyogni! Hát sikerült, mégiscsak sikerült a Földre kerülnie! És amikor anya, meg apa nem figyelt, Zsófi titkon rákacsintott a csillagocskára, az meg vissza őrá. És Zsófi tudta, hogy nagyon boldog napok várnak rájuk.

A kíváncsi csillagocska
Skolik Ágnes: A Csodatermő fa
10 éves kislány mászta meg az El Capitan- t

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2020. augusztus 06. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/