Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A kelta mitológia

Rhiannon kelta istennő , FORRÁS: SACRED WICCA

 A kelta mitológia

 Sajnos a kelta mitológiáról nagyon kevés forrás maradt fent – vagy legalább is olyan forrás, amely hiteles. Mivel a megmaradt információk is hihetetlen dolgokról számoltak be, azért nagyon sokáig nem is vették számításba őket, azonban rengeteg ír forrás igazolta az állításokat, ezért visszanyerték a hitelességüket és komolyságukat. A 20. században elsősorban Tolkien regényei ismertették meg az emberekkel a kelta hitvilágot. A Gyűrűk Urában illetve A hobbitban – és még sok más könvében – mágikus lények, szimbólumok és egyéb fantasztikus dolgok megjelenése követi egymást. Elénk bukkannak a törpök, az orkok és a tündék, tündérek.

A kelta és/vagy druida vallást, rendszerint ír, angol vagy walesi eredetűnek tartják, pedig valamikor a kelták Európa nagy részét benépesítették.

Civilizációjuk nyomait Dél-Franciaországban csakúgy megtaláljuk, mint Spanyolországban, északon, a Németalföldön, a brit szigeteken és Írországban, még a Duna magyarországi szakasza mellett is találtak kelta leleteket. A kelta hitvilág a Föld és az elemek tiszteletében gyökerezik. A világunkat felépítő négy alapelem: a föld, a levegő a tűz és a víz. A kelták jól ismerték és tisztelték a növények és ásványok gyógyító és mágikus erejét.

Föld, a fák, és a szépséges sziklaformációk energiaáramait használták föl varázslataikhoz. Ezek során megidézték az elemeket és az írek "kis népét", azaz a britek manóit és tündéreit az Elfeket.
Legnagyobb tisztelet azonban a Nagy Anyát övezte, és a harci istennőket, ebben szinte egyedülállónak számítanak az Ősi népek között. A kelták a kereszténység térhódítása előtt ugyan olyan hatalmat tulajdonítottak istennőiknek, mint isteneiknek.
Nagyobb befolyást mondhattak magukénak, mint az, más természeti vallásokban általános volt. Ezekben a vallásokban is megvolt a maguk kijelölt helye az Istennőknek, de, a férfi istenségek elsőbbsége mégis megfellebbezhetetlen volt.
Ez az istennőket övező tisztelet az egész társadalmat átitatta, a kelta nőket is megbecsülték, sok személyes joguk volt, magas rangot tölthettek be, és birtokaik is lehettek, örökölhettek, sőt törzsfők is válhattak belőlük.
Szabadon választhattak férjet, elválhattak, és könnyen újra férjhez is mehettek, mert egy anya értékesebb volt a szűzlányoknál is, mert Ő már bizonyítottan képes volt az élet továbbadására.
A papnőket ugyancsak nagy becsben tartották. A nők nemcsak anyák voltak, de harcosok is, és egyenlő jogokat élveztek a férfiakkal.
Ez a társadalmi berendezkedés nem ártott a férfiak megítélésében, és a közösség egészének sem.
A kelták az Óvilág egyik legfejlettebb vallással rendelkező, legharciasabb népcsoportja volt, hatalmuk akkor gyengült meg, amikor utat nyitottak a kereszténység erőszakos terjeszkedésének.
Egy kelta élete tele volt varázslattal. Ötvösmunkáik, ruházatuk, használati tárgyaik és hajlékaik díszítésének egybefonódó indái, kacskaringói is mágikus célt szolgáltak; megtörték a rontó szem erejét, és visszaküldték a rontást a rosszakaró fejére.
A kelták úgy tartották, hogy isteneik bárhol, bármikor megjelenhetnek, s az emberi fajnak kötelessége is, hogy ha szükséges, segítségül hívja az istenvilágot.
Az is hitüket képezte, hogy mindenkinek mindent el kellett követnie élete jobbítására, ez pedig határozottan varázspraktikákat jelentett mind nagy, mind kis méretekben.
Ennek megvalósításához azonban egy keltának folyamatos tanulásra, fejlődésre volt szüksége.
A kelta mágusoknak el kellett sajátítaniuk a növények és gyógyfüvek varázstudományát. Különös erejű köveket kellett keresniük s szolgálatukba bűvölniük, majd energiaraktárként, féltve őrzött kincsként babusgatniuk.
Tisztelniük kellett az elemeket és az elemek hatalmát, meg kellett barátkozniuk velük, és a segítségükért kellett folyamodniuk, túl kelllett lépniük az addig elfogadott valóság szűkös lehetőségein. Meg kellett tapasztalniuk, hogy bizonyos varázslatok alkalmazásával szinte semmi nem lehetetlen. Hiszen az arra érzékenyeknek, folyamatosan érezhető volt ezeknek a láthatatlan erőknek a működése. A kelta mágia csak annyit tett, hogy tudatosan felhasználta a természet erőit, az életminőség javításához. A kelta mitológia ugyan olyan szövevényes történetekkel van tele, mint az egyéb népcsoportok mitológiája. Ezeket a meséket éveken át hallgatták a gyerekek mire sikerül eligazodniuk a történetek szövevényében.

A szent fák kultusza

A kelták azt tartották, hogy a fák az emberek ősei. Legfontosabb fának - a föníciaiakhoz, zsidókhoz, görögökhöz, rómaiakhoz és a germán népekhez hasonlóan- a tölgyet, az Ég Istenének növényét tartották. Kultikus helyeik is általában tölgyesekben voltak. A fa elnevezés sok helyen előfordult, még személynevekben is sűrűn megjelent, mint a Bile és a Ross (szent fa), vagy a gall eburones (eburos) törzsnévben, aminek jelentése tiszafa. Gyakori volt a Mac Dara, vagyis a Tölgy fia, a Mac Cairth, a Berkenye fia, és a Mac Ibair, a Tiszafa fia (ír) elnevezés is. A Dathí ága és a Tortu fája a kőrisfát, a Mughna pedig a tölgyfát jelentette.

A kelta ábécé - az ogam - betűi is fákról lettek elnevezve, ami szintén a természet fontosságát és az egyes fáknak tulajdonított erőt vagy tulajdonságot (rezgést) hangsúlyozza. A kelta holdhónapok is fák neveit viselik.
A kelták másik szent növénye a tölgy mellett, az azon élősködő fagyöngy volt. Plinius szerint: "A druidák - így hívják ugyanis varázslóikat- semmit sem tartanak szentebbnek a fagyöngynél és annál a fánál, amelyen nő, feltéve hogy az tölgyfa. De ettől eltekintve is tölgyerdőket választanak ki szent ligetekül, és tölgylevelek nélkül semmilyen szertartást nem végeznek; így maga a druida név is az ő tölgytiszteletükből levezetett görög megjelölésnek tekinthető. Azt hiszik ugyanis, hogy ami csak ezeken a fákon nő, az égből küldetett, s annak a jele, hogy a fát maga az isten választotta ki. Nagyon ritkán lehet fagyöngyöt lelni, de amikor találnak, ünnepi szertartással gyűjtik össze.
Ezt mindenekfölött a hold hatodik napján végzik el; a holdtól számítják hónapjaik, éveik, és harmincesztendős évköreik kezdetét, s azért a hatodik napon, mert akkor a hold még teljes erejében van, és nem futotta be pályája felét.
Miután megtették a kellő előkészületeket a fa alatti áldozatra és lakomára, egyetemes gyógyítóként üdvözlik a fagyöngyöt, és két olyan fehér bikát vezetnek a helyszínre, amelyeknek szarva még sohasem volt megkötve. Egy fehér ruhába öltözött pap felmászik a fára, és aranysarlóval levágja a fagyöngyöt; ezt fehér vászonba fogják fel. Azután feláldozzák az állatokat, és imádkoznak, hogy Isten virágoztassa fel a maga ajándékát és azokat, akiknek juttatta. Azt hiszik, hogy a fagyöngyből készített ital a meddő állatokat termékenységre készteti, és hogy ez a növény minden méreg ellenszere."
Úgy tartották, hogy vas használata nélkül kell leszedni, ezért a druidák aranyból készült sarlóval vágták le. Hitük szerint távol tartotta a gonosz erőket és biztosította a termékenységet. Plinius szerint a fagyöngy az ecet és a tojás mellett a tűz eloltására is alkalmas volt.

Forrás: babszerabab.lapunk.hu

Grönland elmúlt nyáron körülbelül 600 milliárd ton...
A Leány- és Legény-barlang

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2020. március 31. kedd

Captcha kép