Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A hihetetlen képességű kőszáli kecskék

 A hihetetlen képességű kőszáli kecskék

 A kőszáli kecskéknek a magas hegységekre korlátozódó, szétszórt elterjedtsége és az ennek ellenére megfigyelhető nagy testi hasonlóságuk arra a következtetésre jogosít föl, hogy nem is olyan régen a hegyek között elterülő síkságokat lakták, természetesen olyan korban, amely jóval hidegebb volt a mostaninál, és így ezek a meleget kerülő állatok Afrika, egészen Etiópiáig is eljuthattak. Amint az éghajlat melegebb lett, a kőszáli kecskék a hegységekbe húzódtak föl. Így alakulhatott ki itt, a földrajzi elkülönülés következtében a mai nagyszámú alfajuk.

Az alpesi kőszáli kecskék nagytestű hegyi kecskék. Az Alpok hegycsúcsai közt élnek, ahol a ragadozók nem tudnak hozzájuk férni. Meredek, sziklás területeken élnek, két-háromezer méterrel a tengerszint fölött. Élelemhiány miatt azonban időről időre kénytelenek elhagyni a biztonságos élőhelyüket. Tavasszal és nyáron a kőszáli kecske az erdőkben és a réteken próbál minél több táplálékhoz jutni. Az első hó beállta előtt fel kell hizlalniuk magukat, tartalékot kell képezzenek, hogy átvészeljék az alpesi telet. Amint beállít a tél, a kecskék visszavonulnak a biztonságot jelentő hegycsúcsok közé.

A többi növényevőhöz hasonlóan a kecskéknek valamilyen módon pótolniuk kell a sót és egyéb alapvető ásványi anyagokat, amikhez a fűből nem jutnak hozzá. Így természetes lelőhelyek után kutatnak, főleg nyáron, amikor a szervezetük a legjobban igényli ezeket. Ebben az időszakban megfigyelhetők, amint sziklás felületeket nyalogatnak, így jutva hozzá az arra kicsapódott sóhoz. Egyetlen más kérődző sem vált alkalmassá annyira a legmeredekebb hegyek megmászására, mint a kőszáli kecskék általában és különösen az alpesi kőszáli kecske bakja. Ez a bak gyorsan, kitartóan és csodálatraméltó ügyességgel mászik és hihetetlen biztonsággal és gyorsasággal kúszik fel olyan sziklafalon is, amelyen semmilyen más emlősállat nem tud megkapaszkodni. A sziklafal legapróbb egyenetlensége, amelyet emberi szem közelről is alig vesz észre, elegendő neki, hogy arra biztonsággal rálépjen. Egy sziklahasadék vagy egy kis lyuk számára szinte lépcsőfokként szolgál. Patáját ezekben a résekben olyan biztosan és szilárdan helyezi el, hogy a legkisebb helyen is fenn tudja magát tartani. Ilyenkor annyira szét tudja feszíteni csülkeit, hogy talpfelületét az eredeti háromszorosára növeli. Ugróképessége rendkívüli. Míg az ugyanezen a sziklás terepen közlekedő zergéknek ide-oda kell ugrálniuk, hogy az egyensúlyukat megtartsák, a kőszáli kecske egyenes vonalban tud haladni. A majdnem függőleges sziklafalon a zergének gyorsan kell keresztül futnia, a kőszáli kecskének ellenben olyan hajlékony patája van, hogy még ilyen helyeken is egész lassú lépésben tud mozogni.

Az alpesi kőszáli kecske kisebb-nagyobb csapatokat alkot, amelyekhez az öreg bakok csak a párzás idején csatlakoznak, míg az év többi hónapjaiban magányosan élnek.

A Gran Paradiso Nemzeti Park a legrégebbi olasz nemzeti park, Olaszország északnyugati részén található, rajta Piemont és Valle d'Aosta régiók osztoznak. A park másik fele már a francia határ túloldalán van. Franciaországi részén terül el a Vanoise Nemzeti Park, és így, mivel a két park összeér, ez Európa legnagyobb kiterjedésű védett területe. A park olyan kihalással veszélyeztetett fajoknak ad otthont, mint a mormota, a hermelin és a kőszáli kecske, amely nemzeti park legjellegzetesebb állata, és egyben jelképe is. Mintegy 2500 példány él a parkban.

Fotó: Paolo Seimandi
Méhkolibri a legkisebb madár
Csipkerózsika

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 09. hétfő

Captcha kép