Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A gnúcsorda vándorlása

“A gnúcsorda vándorlása” – Kenya (Ricardo Cisneros)  A Smithsonian magazin legjobb utazási fotója között szerepelt 2015- ben. Ezen az évente  megrendezett fotópályázaton bárki részt vehet, és ami még jobb, hogy szavazhat is a döntős képekre. ​

A gnúcsorda vándorlása 

 A csíkos gnú vándorlása egyedülálló természeti látványosság. Minden év augusztusában több mint 1,5 millió állat indul 1200 km-es utazáson a Serengeti-en keresztül a Masai Mara zöld szavannáiba. Az 1510 négyzetkilométeres Masai Mara kenya leglátogatottabb természetvédelmi területe, és sok ember ismerheti az 1985- ben itt forgatott Meryl Streep és Robert Redford híres játékfilmjéből, az „Távol Afrikától"– ból.

A Masai Mara-ban az állatok továbbra is elég füvet találnak októberig. Egy ciklus, amely minden évben kezdődik, és sok szafari utazási iroda látványosságként emeli ki Kenyában.

Az első európaiak, akik gnúkat pillantottak meg, holland telepesek voltak. Ők az 1700-as években elsőként érték el Dél-Afrika belső területeit. Mivel az addig nem ismert gnúk teheneknek tűntek nekik, elnevezték „vadökörnek" vagy „vadszörnynek", azaz wildebeest-nek; az angolok ezt a megnevezést használják ma is. Emiatt a két gnú közül a fehérfarkúról szerzett hamarább tudomást a nyugati világ. A csíkos gnút jó fél évszázaddal később, az 1800-as évek elején fedezték fel. Nem minden gnú folytat vándorló életmódot.

Az ismeretterjesztő filmekből jól tudjuk, hogy egyes kelet-afrikai csíkos gnú csordák nagy vándorutakat tesznek meg, hogy pontosan akkor érkezzenek meg egy bizonyos helyre, amikor ott épp a legjobb minőségű a fű. E vándorlások elindulása évről-évre változó, és az esőzések határozzák meg. Kelet-Afrikában az esős évszak vége május-június között van; ezután pedig eljön a száraz évszak, mely során a gnúk elvándorolnak oda, ahol ivóvizet találnak. Mikor hónapok múlva újból eljön az esős évszak, a gnúk visszafordulnak, hogy kihasználják az eső teremtette tökéletes körülményeket. A vándorlást négy fő tényező hajtja: a táplálék- és vízhiány, valamint a ragadozók jelenléte és a füvek foszfor tartalmának csökkenése. A foszfor létfontosságú eleme minden élőlénynek, főleg a szoptatós gnú teheneknek. Emiatt a legelő csordák tehenei mindig a magasabb foszforszintű legelőket keresik. A foszfor mellett a magas nitrogén tartalom is fontos számukra

A légi fotók bebizonyították, hogy a mozgó csordák nem haladnak fejetlenül; vagyis az egyedek nem maguktól mennek ide-oda, csak épp a csorda biztonságát élvezve. A kutatók megfigyelték, hogy a hatalmas vándorló csorda valójában hullámokban halad, azaz a benne levő kisebb csordák maguk határozzák el, hogy mikor mozogjanak. Számos természetfilmben láttuk, hogy amikor a folyókat szelik át, sokukat elkapják a krokodilok, vagy belefulladnak a vízbe. Habár úgy tűnik, hogy ekkortájt minden állat fejét vesztve, minden áron át akar kelni. A kutatók úgy vélik, hogy az úgynevezett „raj intelligencia" üt be, és az állatok szisztematikusan megpróbálják megkeresni a legmegfelelőbb átkelőhelyeket. Az egész csorda egy állatként viselkedik.

Dínó bánat
Becsengetés

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 11. szerda

Captcha kép