Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A gerenuk, avagy a zsiráf nyakú gazella( Litocranius walleri)

Kép: live.staticflickr.com

 A gerenuk, avagy a zsiráf nyakú gazella( Litocranius walleri)

 A generuk elnevezés a szomáli nyelvből származik, és „hosszú nyakú antilopot" jelent; tudományos nevében a litocranius nagyjából „kőkoponyájúként" adható vissza, ami a szarvak alapjánál levő csont tömörségére utal, a walleri kitétel pedig egy H. Waller nevű afrikai misszionáriusnak állít emléket.

Kelet-Afrika északi részének száraz és félszáraz bozótosainak, tövises bokrokkal benőtt területeinek lakója legfeljebb 1200 méteres tengerszint feletti magasságig. A fákkal sűrűn benőtt és a túlzottan nyílt, füves pusztaságokat egyaránt kerüli.

 A gerenukok rendkívül kecses testfelépítésű állatok: nyakuk különösen vékony és hosszú – innen a zsiráfgazella elnevezés – de lábaik és testük is karcsú és nyúlánk. Az északi alfaj példányai jellemzően nagyobbak a délieknél, és a bikák is nagyobbak a nőstényeknél. A fej ék alakú és lapított, az orr és a száj aránytalanul kicsi, ami megkönnyíti a tüskés bozótban történő táplálékkeresést. A szemek körül egy-egy vastag fehér gyűrű van, a fülek pedig hosszúkásak. Viszonylag robusztus, hátra és felfelé hajló, kampós hegyben végződő szarvai csak a bikáknak vannak.

A gerenukok nappal aktívak, ilyenkor fogyasztják bokor- és falevelekböl, bimbókból, hajtásokból, termésekből és virágokból álló táplálékukat.

Kép: stori.net

                   A zsiráfgazellák magányosan vagy legfeljebb tíz állatot tömörítő csordákban agglegénycsapatokban és tehenekből és borjaikból álló csoportokban – élnek. Az egyes állatok körülbelül 1,5-3,5 négyzetkilométeres területeket használnak, amelyek átfedésben vannak egymással. Az ivarérett bikák territoriálisan viselkednek: területük határait vizeletükkel, ürülékkupacokkal és mirigyváladékukkal jelzik. A betolakodók bikákat elűzik: ilyenkor szilárd koponyaalapjuknak és masszív szarvaiknak köszönhetően erős öklelésekkel tudnak összecsapni ellenfeleikkel.

Vész esetén nem az azonnali menekülést választják, hanem elbújnak a bozótosban, ahonnan hosszú nyakuk révén mozdulatlanul figyelhetik a helyzetet. Ha mégis észreveszik vagy a közelébe mennek, jellegzetes, lapuló ügetéssel menekülnek el, nyakukat testükkel egy vonalban előrenyújtva. Hangadásuk változatos: a riadalmat zümmögő hanggal, az idegességet füttyel, a rendkívül nagy veszélyt pedig éles bégetéssel jelzik.

Kép: upload.wikimedia.org

 A párzás nem kötődik meghatározott évszakhoz, így bármikor sor kerülhet rá. A fogantatást komplex rituálé előzi meg: a fogékony tehén fülét lehajtva védekező helyzetbe áll, míg a bika nyakát és szarvait oldalról mutogatva igyekszik imponálni neki. Ezután folyton követi a tehenet, akit gyakran megjelöl arcmirigyei váladékával a csípőtájékon, és mellső lábával igyekszik minél többször megérinteni a hasát és az oldalát. Közben a vizelet szagát a flehmen- reakcióval (azaz felső ajkainak jobb szaglást elősegítő felhúzásával) sokszor ellenőrzi, hogy megállapítsa, mikor történik a peteérés.

6,5-7 hónapnyi vemhességet követően egyetlen utód jön világra, az ikerellés ritka. Ellés előtt az anyaállat eltávolodik csordájától. Születése után a borjú hetekig az aljnövényzetben rejtőzik mozdulatlanul, csak megerősödve csatlakozik a későbbiekben anyjához, akivel addig halk bégetéssel kommunikál. A tehenek egy, a bikák másfél éves korukban érik el az ivarérettséget, és addig anyjukkal maradnak. A gerenukok 10-12 évig élnek, a nőstények némileg tovább a hímeknél.

Forrás: wikipédia

Híres nők: Evita Perón, Juan Domingo Perón (1895–...
A kerti hortenzia őshazája Japán

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. július 16. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/