Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A fogólábúak ( Mantodea)

 A fogólábúak ( Mantodea)

 A fogólábúak a rovarok osztályának egy faj- és formagazdag rendje. Az eddig leírt mintegy 2300 fajukat 434 nembe, 15 családba sorolják. Magyarországon egy faj képviseli a fogólábúakat, a 2012-ben az év rovarának megválasztott imádkozó sáska (Mantis religiosa). 

A fogólábúak elterjedését nagymértékben befolyásolja, hogy ezek az állatok az életük során nem sokat mozognak; egy prédában gazdag területen egy példány akár az egész életét leélheti egy alig néhány négyzet-deciméteres területen is. A párosodási lehetőséget kereső ivarérett hím egyedek ugyan a nőstényeknél nagyobb hajlandóságot mutatnak az aktív helyváltoztatásra, de egy fogólábú-populáció terjeszkedése jobbára más okokra vezethető vissza. Az ok sokkal inkább a nőstények által készített petezárvány, a kokon vagy ootheca. Ezek a zárványok ugyanis igen ellenállóak lehetnek és a bennük fejlődő embriókat – bizonyos határokon belül – megóvják a szélsőséges környezeti tényezőktől is.


Írisz oratórium / Kép: wikipédia
Kép: Zöld sáska , wikipédia

 A fogólábúak evolúciós kapcsolatát a termeszekkel (Isoptera) és a csótányokkal (Blattodea) minden szerző elismeri, de a rokonsági fokról már megoszlanak a vélemények. A legelterjedtebb vélekedés szerint a fogólábúak és a csótányok közelebbi rokonságban állnak egymással, mint a termeszekkel. 

A fogólábúak egyik legmarkánsabb vonása a hatalmas, háromszög alakú (trianguláris) fejük, amelynek kialakításában a fej két oldalán található összetett szemeknek domináns szerep jut. Emellett a fogólábúak még rendelkeznek három pontszemmel (ocelli) is a fej csúcsi régiójában, az összetett szemek között, de ezeknek, méretüknél fogva nincs különösebb jelentőségük a fej formájának kialakításában. A kutatók azt találták, hogy a hímek pontszemei fejlettebbek, mint a nőstényeké, aminek a jelentőségét egyelőre még csak találgatják.

A fogólábúak érzékelésében a látásnak igen fontos szerep jut. Az ún. appozíciós típusú összetett szemek a rendkívül mozgékony fej két oldalán, a fej síkjából gyakran még kúposan ki is emelkedve szinte teljes panorámát biztosítanak az állat számára.

Agresszív mimicry, malájziai orchidea manó / Kép: wikipédia
Creobroter gemmatus / Kép: wikipédia

 Képesek az ultrahang érzékelésére is. Az elmúlt 20-30 év kutatási eredményei számos különböző, éjjel repülő rovar esetében mutattak ki ultrahang-érzékelést, valamint ultrahang által kiváltott védekező viselkedést, így számos moly-, lepke- és bogárfajnál, továbbá sáskáknál, szöcskéknél, tücsköknél, valamint a Neuropterákhoz tartozó zöldfátyolkáknál is. Ezek a vizsgálatok arra világítottak rá, hogy az éjjel repülő rovarok denevértámadás veszélyének teszik ki magukat, és könnyen válhatnak denevérek zsákmányává. Emiatt gondolják többen, hogy a denevérek predációja az egyik legjelentősebb szelekciós hajtóerő a rovarok hallásának evolúciójában.

A fogólábúak számos fajánál a hím egyedek az éjjeli órákban is aktívan keresik a párzásra kész nőstényeket. A karcsúbb és röpképes hímek a nagyobb távolságokat repülve teszik meg. Testfelépítésükből következően nem túl ügyesek a légi manőverezésben, emiatt könnyű prédát jelentenek a manőverező-képességükről híres denevérek számára.

Gongylus gongylodes / Kép: wikipédia

 Tagadhatatlan tény, hogy a hímek számára a párzási folyamat rejt némi kockázatot. A nőstények nagyobbak, nehezebbek és erősebbek is, mint ők, így könnyen megtörténhet, hogy a párzásra kész hím a nőstény fogólábai között, végül pedig a gyomrában végzi. Ráadásul a mérsékelt égövi fajok esetében tovább növeli a kannibalizmus valószínűségét, hogy a szezon vége felé megfogyatkozik a potenciális préda mennyisége, éppen abban az időszakban, amikor a nőstényeknek jelentős mennyiségű táplálékra van szüksége a petetermeléshez és a petezárvány elkészítéséhez. A nőstények ugyanis az utolsó vedlést követően több mint kétszeresére növelik a testtömegüket, ami jelentős tápanyag- és energiaszükséglettel jár. A petezárvány egy nőstény testtömegének egyharmadát is kiteheti, ami megint csak növeli a nőstények táplálékigényét. Következtetésképpen elmondható, hogy a potenciális prédaállatok aktuális kínálatából a hímek képezik a legnagyobb és legkönnyebben hozzáférhető forrást: hiszen a nőstény kis energia-befektetéssel (feromon kibocsátásával) nagyobb mennyiségű tápanyaghoz juthat.

Szexuális kannibalizmus
Legek az állatvilágban - a kaméleon
Az utolsó ovis nyár
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. január 21. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/