Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A didergő baglyok

Pósa Lajos: A didergő baglyok 

 Tudok én egy mesét! Huhú! huhú! kuvik!

Fázik a sok bagoly, egymás mellé buvik. 

«Tisztelt urak, úrnők, legények és lányok! 

- Szól egy füles bagoly - mindent tudok, látok! 

Megvesz így bennünket az Isten hidege! 

Halljátok-e: mindig csúfol a czinege...

Azt mondom én nektek, nagy füles baglyoknak: 

Egreczérozzunk, mint a katonák szoktak!

Nem didereg akkor se fiúnk, se lányunk! 

Dudorászó szélnek mind csak fittyet hányunk.»

«Koszorút fejedre, legbölcsebb közöttünk!

- Szól egyik a sorból. - Mindnyájan köszöntünk! 

Ünnepeljen téged Piripócs és Páris,

Te légy a vezérünk, te légy generális!» 

«Köszönöm, vitézek! Nosza, szógám, Gergely! 

Hamar egy paripát! Hamarosan nyergelj!»

«Főgenerális úr, itt is van már, kérem! 

Pattanj rá, lovagolj, dicső hadvezérem!» 

Baglyok hadvezére egy bagolyra pattan, 

Csak úgy gyönyörködik a vitéz csapatban. 

Egreczéroztatja árkon, bokron, tüskén, 

Véges-végig vágtat a soron nagy büszkén.

Meg-megáll komoran egy-egy bagoly mellett: 

«Becsukatlak mindjárt! Vigyázz! Ki a mellet! 

Jobbra nézz! Balra nézz! Indúlj! Fordúlj hátra!» 

Nagy meleg kezd járni szegény katonákra.

Masiroznak gyorsan, messze kanyarogva,

Megbotlanak sokan, buknak az árokba. 

Bukdosnak, futkosnak hegyre fel, völgybe le,

Némelyik bizony már majd megszakad bele. 

Hull a homlokukról, csepeg a verejték, 

Hogy valaha fáztak, azt is elfelejték. 

A nagy gyakorlatban sokan elszédűlnek, 

Úton és útfélen jobbra-balra dűlnek.

 «Elég már! - kiáltják. - Pihenőt is kérünk! 

Összeroskadunk így, dicső hadvezérünk!»

De a generális csak ezt hajtja: rajta! 

Katonáit tovább egreczéroztatja. 

Hanem egyszerre csak roppant zavar támad:

«Fogjátok meg hamar szilaj paripámat!»

Kiabál a baglyok dicső tábornoka, 

Mert megbokrosodott valamitől lova. 

Rugdalózva fordít a seregnek hátat, 

És lóhalálában egy tuskónak vágtat, 

Villámnál gyorsabban, szélvésznél könnyebben... 

Úgy leveti, hogy a generális nyekken.

Haza! haza! haza! harsog a harsona...

Ordítoz a vezér: így se jártam soha!

Másnap a sok bagoly, huhú! huhú! kuvik! 

Újra csak didereg, egymás mellé buvik. 

«Tisztelt urak, úrnők, legények és lányok! 

- Szól egy füles bagoly, - mindent tudok, látok! 

Megvesz így bennünket az Isten hidege! 

Halljátok-e: mindig csúfol a czinege... 

Azt mondom én nektek, nagy füles baglyoknak:

Járjatok úgy, a hogy az emberek szoktak. 

Tudjátok, hogy a szót én mindig megrágom: 

Ni! nekem már van is ujjasom, nadrágom! 

Gyertek a városba, menjünk a vásárba, 

Öltözzetek föl mind jó meleg ruhába! 

Nem didereg aztán se fiúnk, se lányunk, 

Dudorászó szélnek mind csak fittyet hányunk.»

«Te vagy a legbölcsebb! - szól egyik a sorban.

- Vezess a városba mindnyájunkat gyorsan! 

Addig ti, kicsinyek, maradjatok veszteg! 

Üljetek csöndesen, tejes üveg, nesztek!» 

Megyen a sok bagoly, megyen a vásárba... 

Mind felöltözködik jó meleg ruhába.

Valamennyi büszkén illegeti magát, 

Illik is rájuk a fecskefarkú kabát.

Hát a kürtőkalap! Az illik még, füles! 

Magas a teteje, végtől-végig üres. 

Hegyes orrú czipő, lapos sarkú csizma, 

Jaj de csillog-ragyog! Mint a tükör, tiszta. 

Úgy térnek haza, mint megannyi gavallér. 

Nincsen a zsebében egynek sem egy tallér.

Az úri ruházat tetszik a baglyoknak,

Virágos kedvükben boldogan huhognak.

Dudorászhat a szél, már nem dideregnek... 

Lesz ne mulass szegény jámbor egereknek! 

Indúlnak vadászni. Ucczu, rajta, hopsza! 

Fut az egér balra, fut az egér jobbra. 

Ügyetlen a bagoly az úri ruhába',

Czipőbe', csizmába' oly nehéz a lába! 

Mért nem szállnak? Hiszen szárnyuk is van vagy mi!

Van, de kabát alatt! Nem tudják mozgatni! 

Szidja a sok bagoly, szidalmazza magát...

Minek is az a csúf, fecskefarkú kabát! 

Minek az a mellény, kürtőkalap nékik! 

Lehányják magukról, pozdorjává tépik. 

Egérvadászatnak így esett a sora... 

Huhognak a baglyok: oda a vacsora! 

Másnap a sok bagoly, huhú! huhú! kuvik!

Újra csak didereg, egymás mellé buvik.

«Tisztelt urak, úrnők, legények és lányok! 

- Szól egy füles bagoly - mindent tudok, látok!

Megvesz így bennünket az Isten hidege! 

Halljátok-e: mindig csúfol a czinege... 

Azt mondom én nektek, nagy füles baglyoknak: 

Járni az emberek ernyő alatt szoktak. 

Csináltassunk ernyőt, akkor majd nem fázunk, 

Meglássátok: milyen meleg lesz a házunk!» 

Csináltattak ernyőt, elbúttak alája...

Dudorászgat a szél: zumm, alászolgája!

Legek az állatvilágban - a lajhár
A titokzatos homoki macska
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2022. január 20. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/