Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/

20.000 éves glyptodon lelet egy argentin farmer lábai alatt

 20.000 éves glyptodon lelet egy argentin farmer lábai alatt

Kép: allthatsinteresting.com

 Juan de Dios Sota nevű argentin gazda egyszerűen csak fiatal szarvasmarháját szállította, amikor valami jóval idősebbre talált - egy pár 20.000 éves óriás armadillóra. Közvetlenül a gazda lába alatt, a Vallimanca patak kiszáradt medre mellett, négy óriási armadilló fosszilis maradványai voltak, amiket más néven Glyptodonoknak hínak. .

A glyptodon egy óriási tatu, a pleisztocén során Amerikában élt növényevő páncélos emlősök neme, amelyhez több faj is tartozott (például Glyptodon clavipes). 

Alakja és mérete szokatlan lenne a mai emlősök között: leginkább egy „bogárhátú" Volkswagen-re hasonlított. A magassága kb. 1,5 méter, a hossza kb. 3,3 méter, a tömege pedig 2 tonna lehetett. A hátán 2,5 cm vastag, merev páncélt hordott, amely összefüggő volt, mint a teknősöké. Azonban a teknősöktől eltérően a fején is sisakszerű páncélt viselt. Páncéljának össztömege így a testtömeg 20%-a lehetett. A ma tatukhoz hasonlóan, viszonylag hosszú (szintén páncélozott) farka volt, amelynek végén azonban buzogányszerű tüskés golyó volt. Ezt valószínűleg a ragadozók ellen, illetve az egymás közötti küzdelmek során használták; feltehetően igen nagyot tudtak vele ütni. Egyesek szerint tapír-szerű ormányuk lehetett.

Különös kinézetük ellenére méhlepényes emlősök voltak. A glyptodonok Dél- Amerikában fejlődtek ki, de a Panama- földszoros kialakulása után (kb. 2,5 millió évvel ezelőtt) eljutottak Észak- Amerika déli részére is. Lassú mozgású, békés növényevő állatok lehettek. Nem valószínű, hogy 2–3 km/óra sebességnél gyorsabban tudtak mozogni. Fogazatukból ítélve pedig durva növényi táplálékot fogyasztottak, amelyet szinte megőröltek lapos, barázdált fogaikkal. Természetes ellensége talán a kardfogú tigris lehetett, amely fiatal példányokat ejthetett el közülük: valószínűleg felborítva és a védtelen hasi oldalukon ölve meg őket.

A glyptodonok az utolsó jégkorszak végével haltak ki, mintegy 10 000 évvel ezelőtt: vagyis nem sokkal a mai amerikai indiánok őseinek megérkezését követően. Elképzelhető, hogy az első indiánok túlzott vadászatának eshettek áldozatul: páncéljából talán különféle használati tárgyakat készítettek. Legközelebbi élő rokonai a ma Dél-Amerikában élő tatuk, de rokona volt a szintén kihalt  Deodicurus clavicaudatus és az óriáslajhár is.

A Pampa Quaternárium Régészeti és Paleontológiai Kutatóintézete (INCUAPA) kifejtette, hogy egy regionális aszály feltárta az ősi példányokat, amelyeket valaha a víz fedett.

"Arra vártunk, hogy két ásványvízgyűjtőt találunk, amikor a feltárás megkezdődött, majd még kettőt találtak!" Pablo Messino, a helyszínen található régész, mondta a Daily Mail-nek .

"Ez az első alkalom, amikor négy ilyen állat volt ugyanazon a helyen" - tette hozzá Messino. "Legtöbbjük ugyanabba az irányba nézett, mintha valami felé sétált volna."

A helyszíni paleontológus, Ricardo Bonini számára a VW Beetle méretű példányok felfedezése segíthet magyarázni az ősi családszerkezetüket. Kíváncsiak vajon az esetükben van- e szexuális dimorfizmus, vagyis az armadillók mérete függ- e a nemüktől?.

Forrás:  allthatsinteresting.com, wikipédia

Neves napok
Legek az állatvilágban - a lajhár

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. május 25. hétfő

Captcha kép