Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

20.000 éves glyptodon lelet egy argentin farmer lábai alatt

 20.000 éves glyptodon lelet egy argentin farmer lábai alatt

Kép: allthatsinteresting.com

 Juan de Dios Sota nevű argentin gazda egyszerűen csak fiatal szarvasmarháját szállította, amikor valami jóval idősebbre talált - egy pár 20.000 éves óriás armadillóra. Közvetlenül a gazda lába alatt, a Vallimanca patak kiszáradt medre mellett, négy óriási armadilló fosszilis maradványai voltak, amiket más néven Glyptodonoknak hínak. .

A glyptodon egy óriási tatu, a pleisztocén során Amerikában élt növényevő páncélos emlősök neme, amelyhez több faj is tartozott (például Glyptodon clavipes). 

Alakja és mérete szokatlan lenne a mai emlősök között: leginkább egy „bogárhátú" Volkswagen-re hasonlított. A magassága kb. 1,5 méter, a hossza kb. 3,3 méter, a tömege pedig 2 tonna lehetett. A hátán 2,5 cm vastag, merev páncélt hordott, amely összefüggő volt, mint a teknősöké. Azonban a teknősöktől eltérően a fején is sisakszerű páncélt viselt. Páncéljának össztömege így a testtömeg 20%-a lehetett. A ma tatukhoz hasonlóan, viszonylag hosszú (szintén páncélozott) farka volt, amelynek végén azonban buzogányszerű tüskés golyó volt. Ezt valószínűleg a ragadozók ellen, illetve az egymás közötti küzdelmek során használták; feltehetően igen nagyot tudtak vele ütni. Egyesek szerint tapír-szerű ormányuk lehetett.

Különös kinézetük ellenére méhlepényes emlősök voltak. A glyptodonok Dél- Amerikában fejlődtek ki, de a Panama- földszoros kialakulása után (kb. 2,5 millió évvel ezelőtt) eljutottak Észak- Amerika déli részére is. Lassú mozgású, békés növényevő állatok lehettek. Nem valószínű, hogy 2–3 km/óra sebességnél gyorsabban tudtak mozogni. Fogazatukból ítélve pedig durva növényi táplálékot fogyasztottak, amelyet szinte megőröltek lapos, barázdált fogaikkal. Természetes ellensége talán a kardfogú tigris lehetett, amely fiatal példányokat ejthetett el közülük: valószínűleg felborítva és a védtelen hasi oldalukon ölve meg őket.

A glyptodonok az utolsó jégkorszak végével haltak ki, mintegy 10 000 évvel ezelőtt: vagyis nem sokkal a mai amerikai indiánok őseinek megérkezését követően. Elképzelhető, hogy az első indiánok túlzott vadászatának eshettek áldozatul: páncéljából talán különféle használati tárgyakat készítettek. Legközelebbi élő rokonai a ma Dél-Amerikában élő tatuk, de rokona volt a szintén kihalt  Deodicurus clavicaudatus és az óriáslajhár is.

A Pampa Quaternárium Régészeti és Paleontológiai Kutatóintézete (INCUAPA) kifejtette, hogy egy regionális aszály feltárta az ősi példányokat, amelyeket valaha a víz fedett.

"Arra vártunk, hogy két ásványvízgyűjtőt találunk, amikor a feltárás megkezdődött, majd még kettőt találtak!" Pablo Messino, a helyszínen található régész, mondta a Daily Mail-nek .

"Ez az első alkalom, amikor négy ilyen állat volt ugyanazon a helyen" - tette hozzá Messino. "Legtöbbjük ugyanabba az irányba nézett, mintha valami felé sétált volna."

A helyszíni paleontológus, Ricardo Bonini számára a VW Beetle méretű példányok felfedezése segíthet magyarázni az ősi családszerkezetüket. Kíváncsiak vajon az esetükben van- e szexuális dimorfizmus, vagyis az armadillók mérete függ- e a nemüktől?.

Forrás:  allthatsinteresting.com, wikipédia

A jövő cirkuszában hologrammal helyettesítik az ál...
Tavaszi üzenet
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. november 28. vasárnap

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/