Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Ma a kukoricafosztásról mesélek

Ma a kukoricafosztásról mesélek

Sás Károly: Ma a kukoricafosztásról mesélek

Ma a kukoricafosztásról mesélek. Ugye milyen furcsa kifejezés már ez nektek?

 Van annak a munkának másik neve is: tengerihántás. Ahol én éltem ott kukoricafosztásnak mondták.
Amikor a szüleitekkel utaztok látjátok, hogy a kukoricaföldeken gépek takarítják be a termést.
A kukoricacsövekhez már nem is ér hozzá az ember. Gyerekkoromban nem így volt.

Ma a kukoricafosztásról mesélek

A beérett kukoricát kézzel szedték le a szárról. Letörték a kukoricacsövet csuhéval együtt és kupacokba dobálták.
Csinálták úgy is, hogy a szárán húzták le a csuhét a csőről.
Gondoljátok el hány ezer csövet kellet így leszüretelni reggeltől estig, több napon át.
Hogy elfáradhatott az emberek keze, az ujjaik!
Ki is találtak egy munkakönnyítő szerszámot: mintegy 10 cm hosszú, 1 cm vastag kihegyezett és a végén kifúrt
keményfa darabot bőrcsíkra fűztek. Ez az eszköz a karjukon lógott - kéznél volt.
Azzal felnyitották a kukoricacső csuhéját és úgy könnyebb volt lehúzni. Csuhé bontó volt a neve.
Amikor minden kukoricaszárról letörték a termést (ez volt a kukoricatörés) egy hosszú nyelű baltához hasonló szerszámmal levágták a szárat.
Kévébe kötötték, boglyába (gúlába) rakták. Értékes "melléktermék" volt.
Télen a száraz kukoricalevelet állatokkal etették, a szárat meg elégették a kemencében.
A kukoricaboglyák közt sorakoztak a kukoricacső halmok. Nem sokáig mert esőben penészes lett volna.
Kocsira dobálták, hazaszállították és az udvaron (vagy esős időben a pajtában) leborították.
Jó nagy kupac lett! Egy kisgyereknek már az is élmény volt, hogy felmászott a tetejébe.
 

Kukorica törés

De az igazi élmény a kukoricafosztás volt. A sok ezer kukoricacsövet leválasztani a csuhétól.
"Áldott a sok kéz!" - hallottam gyakran a felnőttektől.
Rokonok, ismerősök, szomszédok jöttek sámlikkal és körbeülték a "dombot".
Nekiláttak a fosztásnak, hogy a megtisztított csövek mielőbb a kukoricagóréba vagy a padlásra kerüljenek.
A munka délután kezdődött de még este a sötétben is dolgoztak.
Dehogy is sötétben! Petróleumlámpák fényénél. "Járt a kezük" és beszélgettek, történeteket meséltek.
Az idősek elbeszélése ma már történelem. Gondoljatok bele! Az akkori legidősebbek az 1870-es években születtek.
Micsoda leírhatatlan élmény volt őket hallgatni!
Egy-két pohár bor meg "valami harapnivaló" beszédessé, vidámmá tette a társaságot.
Természetesen mi gyerekek is dolgoztunk. A sárga kukoricacsövek közt akadt piros is.
Nem is tudom, hogy azt a néhányat miért festette más színűre a természet.
Mindenesetre egy "színes mutáns" majdnem olyan ritkaság volt mint a négylevelű lóhere.
Kívánhatott is valamit aki megtalálta.
Fogyott a kukoricacsődomb és egyre nagyobb lett a fosztás - vagyis a csuhé - halom.
A gyerekek nagy örömére. A halomba bele lehetett ugrani, el lehetett benne bújni sőt aludni is lehetett benne.
A fosztáshalom őrizte a nap melegét de tán még az egész nyár varázslatos energiáját is.
Természetesen én is aludtam többször is csuhékupac ágyban.
Csak egy pokróc kellett amivel takaróztunk. A derékalj meleg volt.

Most képzeljétek el, hogy az ágyatok meleg, puha kukoricacsuhé. Kinn fekszetek a szabad ég alatt.
Nézitek a csillagokat, hallgatjátok a tücsköket és az éjszaka neszeit.
Dédszüleitek vigyázzák az álmotokat! 

 
 
 
 
 
Kutyás Critical Mass lesz októberben Budapesten
Ókori szeszfőzdét tártak fel Kínában

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. október 16. szerda

Captcha kép