Digitália varázslatos birodalmában, ahol a hegyek adatokból, a folyók pedig információból voltak, minden a szavak körül forgott. A királyság lakói, ha vágytak valamire, csak odasúgták a kívánságukat a legközelebbi „kereső-kristálynak”, és a kristály fénylő utat mutatott nekik a megoldáshoz.
A Digitális Rengeteg szívében, zöldellő dombok ölelésében bújt meg Színesvölgy, a világ legvidámabb és legtermékenyebb völgye. A völgyben különleges, fénylő méz termett, ami nemcsak édes volt, de a kóstolóját nevetésre és jókedvre derítette.
Budapest szívében, ahol az ősi Duna kanyarog, két modern, üvegből és acélból szőtt torony nyújtózkodott az ég felé. Úgy hívták őket: a CRS Tornyok. Nappal üzletemberek és szorgos dolgozók siettek ki-be az ajtajukon, de ahogy a városra leszállt az este, és a csillagok megjelentek az égen, a tornyok körül különös dolgok történtek.
A Digitális Univerzum végtelen, csillogó metropoliszában, ahol az információ fényfolyóként áramlott az adatsztrádákon, élt egy apró, de annál kíváncsibb robot, akit Robotkának hívtak. A többi robottól eltérően Robotka nem a leghangosabb vagy a legfényesebb akart lenni.
Létezett a Digitális Világ szélén egy különös, végtelen erdő, amit úgy hívtak: a Kattintások Erdeje. Ebben az erdőben a fák nem hagyományos leveleket növesztettek. Minden egyes levél egy apró, fénylő hirdetés volt, ami zizegett, pislákolt, és a saját üzenetét suttogta a szélbe.
A Digitális Égbolt végtelen, sötét kárpitján a vállalkozások apró, pislákoló csillagképekként ragyogtak. Mindegyik csillagkép közepén egy különleges égitest lebegett: a Like-Lámpás. Ez a varázslatos lámpás gyűjtötte össze a pozitív gondolatokat és a jó szavakat a világ minden tájáról.
