Pünkösdi király és pünkösdi királyné – játékos néphagyomány gyerekeknek

Pünkösd, amikor az ünnep kivonult az utcára

A pünkösd a tavasz végi ünnepek közé tartozik. A keresztény hagyományban fontos egyházi ünnep, de a régi falusi világban sok olyan népszokás is kapcsolódott hozzá, amely a gyerekeknek ma is könnyen elképzelhető: ének, virág, zöld ág, ügyességi próba, jókívánság és vidám közösségi játék.

Régen egy ünnep sokszor nemcsak abból állt, hogy az emberek otthon maradtak, vagy elmentek a templomba. Az ünnep kilépett az udvarokra, az utcákra, a rétekre és a házak elé. A pünkösdi szokásokban ezért egyszerre jelent meg a tavasz öröme, a közösség összetartozása és a játékos szereposztás.

Két különösen érdekes pünkösdi népszokás a pünkösdi királyválasztás és a pünkösdi királynéjárás volt. Az egyik inkább ügyességi próbákról és legényes versengésről szólt, a másik énekes, virágos, jókívánságokat vivő köszöntés volt.

Mi a pünkösd?

A pünkösd húsvét után következő keresztény ünnep. A keresztény hagyományban a Szentlélek eljöveteléhez kapcsolódik. A magyar néphagyományban azonban sok tavaszvégi szokás is társult hozzá.

A tavasz végén a természet már erős, zöld és virágos. A fák lombot növesztettek, a rétek megteltek színekkel, az emberek pedig hosszú idő után újra sok időt tölthettek kint. Nem véletlen, hogy a pünkösdi szokásokban gyakran előkerültek a zöld ágak, virágok, koszorúk és énekes köszöntők.

A pünkösd így egyszerre volt vallási ünnep, tavaszi fordulópont és közösségi alkalom.

Ki lett a pünkösdi király?

A pünkösdi királyt több vidéken versenyekkel vagy ügyességi próbákkal választották ki. Ez legtöbbször a legényekhez, fiatal férfiakhoz kapcsolódó szokás volt. Aki a próbákon a legügyesebbnek, legerősebbnek vagy legtalpraesettebbnek bizonyult, az kapta meg a pünkösdi király szerepét.

A próbák vidékenként eltérhettek. Volt, ahol lovas verseny döntött, máshol ügyességi játék, erőpróba vagy tréfás versengés. A lényeg az volt, hogy a győztes egy időre kiemelt szerepet kapott a közösségben.

A pünkösdi király nem valódi uralkodó volt. Nem országot vezetett, nem hozott törvényeket, és nem ült palotában. Az ünnep idejére, illetve egyes helyeken hosszabb időre kapott különleges figyelmet. Meghívhatták mulatságokba, lakodalmakba, a többiek tréfás tisztelettel fordulhattak felé, és a falu fiataljai között is rangja lehetett.

Innen ered a mondás is: „rövid, mint a pünkösdi királyság.” Ezt ma akkor használjuk, ha valami csak rövid ideig tart, vagy ha valaki csak átmenetileg kerül a figyelem középpontjába.

Milyen próbák tartozhattak a királyválasztáshoz?

A pünkösdi királyválasztásban az volt az érdekes, hogy nem minden településen pontosan ugyanúgy zajlott. A helyi szokások sokat számítottak.

Egyes helyeken lovas ügyességi versenyeket tartottak. Máshol a legények testi erejüket, gyorsaságukat vagy bátorságukat mutathatták meg. Előfordulhatott célba dobás, futás, birkózáshoz hasonló próba vagy más játékos erőpróba is. A népszokásokban gyakori, hogy ugyanannak az ünnepnek többféle változata él egymás mellett, mert minden közösség egy kicsit a saját képére formálta.

A gyerekek számára ezt úgy lehet elképzelni, mint egy régi falusi ügyességi napot, ahol nem érem vagy kupa járt a győztesnek, hanem ünnepi szerep. A pünkösdi király azért lett érdekes alak, mert egyszerre volt győztes, játékos szereplő és a közösségi figyelem középpontja.

Mit jelentett a pünkösdi királynéjárás?

A pünkösdi királynéjárás egészen más hangulatú szokás volt. Itt nem az ügyességi verseny és nem a győzelem állt a középpontban, hanem az énekes köszöntés, a virágos díszítés és a jókívánság.

Több vidéken kislányok vagy fiatal lányok indultak el pünkösdkor házról házra. Egy kisebb lányt választottak királynénak, akit szépen felöltöztettek, virágkoszorúval vagy más ünnepi díszekkel ékesítettek. A többiek körülvették, vezették, énekeltek, és a házaknál jókívánságokat mondtak.

A királyné tehát nem versenyben győzött. Inkább ünnepi szerepet kapott. A szokás lényege az volt, hogy a menet tagjai elvigyék az ünnep hangulatát a házakhoz. Énekkel, virággal, zöld ággal és jókívánsággal köszöntötték az ott lakókat.

Ezért pontosabb pünkösdi királynéjárásról beszélni, nem egyszerű királynéválasztásról. A hangsúly nem azon volt, hogy ki „nyeri el” a királyné címet, hanem azon, hogy a királyné köré szerveződve a gyerekek vagy fiatalok köszöntő menetet alkottak.

Hogyan képzelhetjük el a királynéjárást?

Képzelj el néhány kislányt pünkösd idején, ünnepibb ruhában, virágokkal és zöld ágakkal. Közöttük halad egy kisebb lány, a pünkösdi királyné. Lehet, hogy a fején koszorú van, a kezében kosár, benne virágszirmokkal. A többiek kísérik, énekelnek, és együtt mennek egyik háztól a másikig.

A házaknál megállnak. Eléneklik a pünkösdi köszöntőt, jó egészséget, bőséget, szerencsét vagy örömet kívánnak. A háziak meghallgatják őket, megvendégelhetik vagy megajándékozhatják a csoportot. A látogatás rövid, de ünnepi pillanatot visz a mindennapi udvarokba.

A királynéjáráshoz helyenként adománygyűjtés is kapcsolódhatott, amelyet kosarazásnak is neveztek. A gyerekek tojást, kalácsot, pénzt vagy más apró ajándékot kaphattak a házaknál. Ezeket nem egyszerűen hazavitték külön-külön, hanem gyakran közösen fogyasztották el vagy osztották szét. Ez is mutatja, hogy a szokás nemcsak szereplésről szólt, hanem közös ünnepi élményről is.

A királynéjárásban fontosak voltak a mozdulatok, a dalok és a jelképek. A virág nem puszta dísz volt, hanem a tavasz szépségét mutatta. A zöld ág az életet és a megújulást idézte. A kosár, a rózsaszirom és a koszorú mind hozzátartoztak ahhoz a látványhoz, amelytől a szokás különleges lett.

A gyerekek számára ez a rész azért is izgalmas, mert könnyű elképzelni: olyan, mintha egy kis ünnepi menet vinné házról házra a tavasz üzenetét.

Mit jelentett a zöld ág és a virág?

A pünkösdi szokásokban gyakran használtak zöld ágakat, virágokat és koszorúkat. Ezek a tavasz végének természetes jelképei voltak.

A zöld ág az új életre, a frissességre és a természet erejére utalhatott. A virág a szépséget, az ünnepet és az örömöt hozta közelebb. A rózsa több pünkösdi szokásban is fontos szerepet kapott, ezért a pünkösdöt néhol a rózsával is összekapcsolták.

Régen az emberek sokkal közvetlenebb kapcsolatban éltek a természettel. Észrevették, mikor hajt ki a fa, mikor virágzik a kert, mikor változik az időjárás, és ezekhez a változásokhoz ünnepi szokásokat is kapcsoltak. A pünkösdi díszek ezért nemcsak szépek voltak, hanem azt is jelezték: itt a tavasz vége, a természet ereje már teljesen látható.

Pünkösdi király és pünkösdi királynéjárás – mi a különbség?

A két szokás neve hasonló, de a szerepük más volt.

A pünkösdi királyválasztás inkább versengő, ügyességi jellegű szokás volt. A közösség azt figyelte, ki bizonyul a legügyesebbnek vagy legerősebbnek. A győztes egy időre különleges szerepet kapott.

A pünkösdi királynéjárás inkább énekes, köszöntő jellegű szokás volt. Nem a versenyen volt a hangsúly, hanem azon, hogy a lányok ünnepi menetben jókívánságokat vittek a házakhoz.

Egyszerűen így lehet megjegyezni: a pünkösdi királyt próbákon választották ki, a pünkösdi királynéval pedig énekelve, virágosan jártak köszönteni.

Virág, ének, próbatétel és közös ünnep

A pünkösdi királyválasztás és a királynéjárás azt mutatja, hogy a régi ünnepekben sokszor egyszerre volt jelen a játék, a természet, az ének és a közösség. Az emberek nemcsak megemlékeztek valamiről, hanem cselekedtek is: díszítettek, jártak, versenyeztek, köszöntöttek, jókívánságokat mondtak.

A gyerekek számára ezek a szokások azért értékesek, mert könnyen kapcsolódhatnak hozzájuk. Lehet koronát rajzolni, virágot készíteni, ügyességi próbát kitalálni, jókívánságot mondani, vagy beszélgetni arról, milyen lehetett, amikor egy ünnep az egész közösséget megmozgatta.

A pünkösd így nemcsak egy szó a naptárban, hanem egy tavaszvégi kapu a régi magyar népszokások világába. Virágos, énekes, játékos kapu, amelyen keresztül a gyerekek is megérezhetik, hogyan ünnepeltek régen az emberek.