Napfényes tavasz
Mester Györgyi - Napfényes tavasz
Véget ért a tél, elnyíltak a hóvirágok, a földből kidugták kék fejecskéiket az ibolyák.
Olvasóink értékelése: 5 / 5
Véget ért a tél, elnyíltak a hóvirágok, a földből kidugták kék fejecskéiket az ibolyák.
Kis olvasóim, láttátok ugy-e az utcasarkon a fehér egeret? Egy vékony fácskán gubbaszkodott s vörös mákszemeivel szünetlenül gazdájának, a hegyeskalapú olasznak intéseire figyelt.
Mátyás király napszámba dolgozik
Egy nap Mátyás király vándorolva egy városba ért, ahol éppen egy nagy házat építettek. Úgy döntött, beáll napszámosnak, hogy lássa, hogyan bánnak a munkásokkal.
(Eredeti mese Hódmezővásárhelyről, Csongrád megye)
Mátyás király udvarában egy napon a főurak beszélgetni kezdtek:
– Mi lehet a legtöbb a világon? – találgatták.
Egyszer Mátyás király elindult a kíséretével, és megkérdezte a csillagászt:
– Lesz-e eső?
Egy gazdag embert annyi minden szerencsétlenség ért, hogy egyszer csak azon vette észre magát, ha valami munkához nem kezd, ugyancsak felkopik neki is, meg a gyerekeinek is az álla.
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy cigány meg két szegény ember. Egyszer ezek így hárman kimentek az erdőre fáért.
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban.
(Izlandi mese.)
Volt egyszer egy gazdag ember s annak felesége. Hogy hítták a gazdag embert, nem tudom, a feleségének azonban Vala volt a neve.
Volt egyszer egy legény, aki házat épített a mező közepén. S hogy víz is legyen az udvarban, kutat ásott nagy szorgalommal.
Nyulacska már napok óta nyaggatta az anyukáját. Újra és újra feltette neki a nagy kérdést:
Bagoly Bertalan boldogan élt. Puha fészek volt az otthona, a szülei finomabbnál finomabb ételekkel etették.