Galambos Berni - Tulipán

Elvirágzott a fák alatt az ibolya, tüdőfű. Az énekesmadarak kicsinosították fészkeiket és apró, tarka tojásokat melegítettek színes tollaikkal.:

Az erdei kunyhó melletti padon Nyanyar üldögélt öreg karosszékében, és elmélyülten olvasott.
Céci lassan odasettenkedett, irtó jó kedve volt a napsütéstől, és csak annyit mondott, hogy:

Hu! Mit olvasol Nyanyarkám már megint?
Lippai János: Pozsonyi kertjét olvasgatom. Tudod milyen régi könyv? 1664-ben íródott.
Hű-ha! Ez igen. Milyen szép bőrkötése van! Sokba került?
Hát igen, de megérte. Nemcsak veteményekről, hanem díszkertekről is írt. Azt keresem benne, hogy ismerték-e a magyarok ekkor már az Ázsiából származó virágot. És képzeld! Igen!
Nekünk is van ilyen virágunk?
De van ám! Itt nyílik a fatörzsekben hamarosan a házikó előtt. Tudod hány és hány ember ment tönkre a tulipánhagymák miatt? Rettenetesen magas ára volt, szegény és gazdag ezzel akart kereskedni. Tulipánmániaként emlegetik manapság.
Érdekes, Nyanyar! Te ma csak olvasgassál, mi pedig elmegyünk az erdőbe játszani, majd jövünk! – kiáltotta Céci, és már szaladt is nyomában Bubu, Csocsi és a többiek.
Hát, ezek megőrültek! De nem hagyom elrontani az olvasási kedvemet, ha már enyém lehet ez a csoda. Megsimogatta ráncos ujjaival a zöld bőrkötést, és beleremegett a szíve az olvasásba.
A manócskák meg sem álltak az erdő széléig, ahol Nagyfülű Torzonborz várta őket. Lédi rögtön munkához látott, és palacsintát sütött. A kicsik vadvirágokat szedtek, aztán egy hajlított vesszőkapura kötözgették fel őket. A színes, tarka, erdei virágok közé egy-egy szál tulipán is került. Szambuszkusz szerezte valahonnan. Verős-verős Dingi lapos tárolókosarakat kötözött egymáshoz, hogy azok függőlegesen sok növény szárítására legyenek képesek. A legnagyobb feladat az elkészített holmik elszállítása volt az erdei kunyhóig. A talicskába bepakolták a függő kosarakat, a palacsintát. A kicsik megfogták a díszkaput, és lassan elindultak vele. Jobbra-balra imbolyogtak, lassan haladtak.
Ne húzzál! Lassabban, hékás! Ne toporogjatok! Vigyázz, szétesik! – harsogott az erdő a kiabálásuktól.
Máskor meg csendre intették egymást, úgy lépkedtek előre. Egyszer Céci orra is esett egy farönkben, amitől Csucsu és Bubu nevetőgörcsöt kapott. Mindhárman elengedték a kaput. Éppen csak el tudta kapni Lédi az utolsó pillanatban.
Ej, ej, gyerekek, több figyelmet! És halkabban! Nyanyar meghallja! – dorgálta őket.
Mire a kunyhóhoz értek besötétedett. Nagyfülű Torzonborz felerősítette a gerendára a függő kosarakat, ajándék lesz a növények szárításához. A díszkaput beállították a bejárati ajtóval szemben. Bekopogtak az ablakon.
Nyanyar mérgesen dugta ki a fejét.
Hol voltatok eddig? Nagyon izgultam értetek?
Abban a pillanatban meglátta a csodálatos virágkaput.
Kedves Nyanyar! Nekünk te vagy a fogadott anyukánk, a védelmezőnk, a segítőnk. Boldog anyák napját! – mondták kórusban a manócskák.
A tulipánok, mint apró turbánok kíváncsian kukucskáltak ki a kis ágyásokból, és bár nem szokásuk este ébren maradni, még az ő szívük is elérzékenyült erre. Nyanyar hálásan ölelte meg kicsi barátait és betessékelte őket a házba. Palacsintát falatozgattak, ibolyaszörpöt kortyoltak és elhatározták, hogy ma pizsipartit tartanak, és mindenki az erdei kunyhóban fog aludni.
Te sem feledkezzél el édesanyádról, nagymamádról. Mondj nekik verset! Például ezt:

Amikor a Mamihoz megyünk,
boldog vagyok nagyon,
Nagy ott a dáridó,
van ott vigalom!

A Mami mindent tud:
süt és főz finomat,
fogócskázik velünk,
ölbe vesz, simogat.

Elaltat, becézget,
meséje ringató…
Nagyon fáj a háta,
fogóba mégis hívható.

Együtt szalad velünk,
olyankor fiatal,
elmúlik arcáról a ránc,
eltűnik szeméből a gond, a baj.

Amikor a Mamihoz megyünk,
boldog vagyok nagyon,
megölelem, megcsókolom
és ő is szeret, tudom.