Mátyás király meghúzta a határt

Egyszer volt, hol nem volt, még a Csepegő forrás is másképp csobogott, mint ma, mikor Bonchida és Szék népe örökké civakodott azon, hogy vajon hol is húzódik a határ köztük.

Mert hát mit gondolsz, Kedves Olvasó? A föld az mindig kényes kérdés. Ahol kaszálni lehet, ott legeltetni is lehet. Ahol legeltetnek, ott hamar fű nő, és ahol fű van, ott vita is terem. Hát éppen így történt ez is.
Bonchida népe azt mondta:
– A Csepegő forrás az mifelénk csörgedez, így az a mi határunk!
Szék népe viszont így kontrázott:
– Ugyan már! Az a forrás nálunk buzog föl, és amúgy is, a bodzabokor is tanúsítja: az bizony a mi oldalunkon sarjad!
Ment ez évek óta. Hol egy tehén kóborolt át, hol egy szekér került gyanúsan mélyre a másik portája felé, de a torzsalkodás sosem csillapodott. Így hát a népek egy szép tavaszi napon levelet küldtek Budára, maga Mátyás király elé.
A király, aki nem volt az a sokáig totojázós fajta, szó nélkül lóra pattant, s még aznap elindult Erdély felé, hogy maga járjon a dolog végére.
Mikor megérkezett, se trombita, se cifra felvonulás. Csak a király, egy köpönyeg, s az éles kardja. Olyan volt, mint egy vándorlegény, csak a tartása árulta el, hogy nem akárki jött.
A nép köré gyűlt, s két oldalról kezdtek hangosan perlekedni.
– Király uram, ez a fű nálunk zöldebb! – kiáltotta egy bonchidai.
– De a tyúk is nálunk kapirgál! – csattant rá egy széki.
Mátyás csak hallgatott, szemét a tájon járatta. A Csepegőnél megállt, lehajolt, markába vette a forrás vizét, majd előhúzta kardját.
– Elég a perpatvarból! – szólt határozottan. – Ahol most ez a víz csordogál, ott húzódjék a határ! S amit most én e karddal meghúzok, az lesz az örök vonal!
És mire bárki is pisloghatott volna, Mátyás végighúzta fénylő kardját a földön, a forrás partján, ívesen, határozottan. A barázda ott maradt, és vele a béke is.
Azóta úgy is emlegetik: Mátyás húzta meg a határt, s az a vonal szent lett mindkét falu népének. Mert ha egyszer egy király húz határt, azon bizony senki át nem kaszál.
És hogy mi lett a Csepegő sorsa? Nos, az tovább csörgedezik ma is, épp ott, ahol a király kardja valaha suhogott.

Na de mondd csak, szerinted ma is ilyen egyszerű volna egy határt meghúzni…?