Az üveggolyó

Bódai-Soós Judit: Az üveggolyó

Egy szép nyári délutánon Gergő a patak partján játszadozott az üveggolyójával. Hanem a golyó végül belepottyant a vízbe.

– Kedves patak, kérlek, add vissza az üveggolyómat! – kérte Gergő.
– Visszaadnám én – szólt a patak –, de napok óta áll a vizem. Szólj a malomnak, hogy forgassa meg!
Szaladt Gergő a malomhoz, és kérte, hogy forgassa meg a patak vizét, hogy a víz vissza tudja adni neki az üveggolyót.
– Forgatnám én – mondta a malom –, de napok óta nincs búza, amit őrölhetnék. Szólj Márton gazdának, hogy hozzon búzát!
Szaladt Gergő Márton gazdához, hogy vigyen búzát a malomba, hogy tudjon őrölni a malom, és megforgassa a patak vizét, hogy az visszaadja neki az üveggolyót.
– Vinnék én, de nem mozdul a lovam. Szólj neki, hogy álljon a szekér elé! – felelt a gazda.
Szaladt Gergő az istállóba a lóhoz, és kérte, hogy álljon a szekér elé, hogy Márton gazda búzát vihessen a malomba, hogy tudjon őrölni a malom, és megforgassa a patak vizét, hogy az visszaadja neki az üveggolyót.
– Indulnék én – nyerítette a ló –, de leesett az egyik patkóm. Szólj a kovácsnak, hogy patkoljon meg!
Szaladt Gergő a kovácshoz, és kérte, hogy patkolja meg a lovat, hogy a ló a szekér elé állhasson, hogy Márton gazda búzát vihessen a malomba, hogy tudjon őrölni a malom, és megforgassa a patak vizét, hogy az visszaadja neki az üveggolyót.
– Megpatkolnám én – mondta a kovács –, de elveszett a szemüvegem, anélkül meg nem látom, hogy hová ütök. Ellopta a szarka. Szólj neki, hogy adja vissza!
Szaladt Gergő a szarkához, és szépen kérte, hogy adja vissza a kovács szemüvegét, hogy a kovács megpatkolhassa a lovat, hogy a ló a szekér elé álljon, hogy Márton gazda búzát vihessen a malomba, hogy tudjon őrölni a malom, és megforgassa a patak vizét, hogy az visszaadja neki az üveggolyót.
– Mit adsz érte? – kérdezte a szarka.
Gergő kiforgatta a zsebeit, de azok üresek voltak.
– Nem tudok adni neked semmit – felelte. – Csak egy szép üveggolyóm volt, de az is belepottyant a patakba.
A szarka töprengett egy kicsit, majd bólintott.
– Rendben – mondta. – Visszaadom a szemüveget, hogy a kovács meg tudja patkolni a lovat, hogy a ló a szekér elé állhasson, hogy Márton gazda búzát vihessen a malomba, hogy tudjon őrölni a malom, és megforgassa a patak vizét, hogy az visszaadja neked az üveggolyót. És akkor már ide tudod adni nekem azt az üveggolyót a szemüvegért cserébe.
Gergő biccentett, majd szaladt a szemüveggel a kovácshoz, a kovács megpatkolta a lovat, a ló beállt a szekér elé, Márton gazda elvitte a búzát a malomba, a malom őrölni kezdett és megforgatta a patak vizét, a patak pedig visszaadta Gergőnek az üveggolyót.
A kisfiú szomorúan forgatta a kezében, majd átadta a szarkának, aki vidáman elröppent vele.
– Volt golyó, nincs golyó – mondta Gergő. – Mit ért hát ez az egész szaladozás?
– Segítettél vele másoknak – locsogta a patak. – Segítettél nekem, hogy újra szabadon folyhasson a vizem. Segítettél a malomnak, hogy újra dolgozhasson. Segítettél Márton gazdának, hogy megőröltethesse a búzáját. Segítettél a lónak, hogy új patkót kapjon és járni tudjon. Segítettél a kovácsnak, hogy visszakapja a szemüvegét és jól lásson. És végül még a szarkának is örömet okoztál. Hát, kell ennél több? Gyere inkább fürdeni!
Gergő rögvest ledobta ruháit, beleugrott a patakba, és ott lubickolt sötétedésig. Közben pedig igazán büszke volt magára, hogy annyi mindenkin tudott segíteni.