La Fontaine - Az egerek országgyűlése
A patkányokat egereket
Ezen kártékony vendégeket
Irgalmatlanul fojtogatta,
S csak nem végkép kipusztította
Egy kegyetlen úr,
A gyilkos kandúr.
Ezen halálos ellenség-
Fejére ők ugyan elég
Szitkot átkot szórnak,
De erejűekben nem bízván.
Vélek lándzsát törni nyilván
Nyúlszívűek valának.
Egyszer március havában
Az év nyíló szakaszában
A kandúr elindult, és párt
Keresni szerte széllel járt.
Hogy erről értesülének
Kik még ádáz vérszomjának
Martaléki nem valának,
Országgyűlést hirdetnek,
A patkányok az egerekkel,
S megnyiták fontos beszédekkel.
Egy tapasztalt egér felálla,
S lelkesedéssel prédikálta:
,,Uraira! a kandúr bennünket
Széltire gyilkol, és nemünket
Veszéllyel fenyegeti,
Nincs más mód korlátozására.
Mint csengettyűt kötni farkára,
Midőn magát az álomnak
Az éjjeli nyugalomnak
Karjai közé veti.
Ekkor minden lépéseit
Meghallván, gyilkos körmeit
Kiki elkerülheti."
Harsogó tetszés követé
E dieső javallatot,
S minden vita, csetepaté
Nélkül elfogadtatott;
De ki végezhetné
Életét Koczkára vetné
Csak egy sem találkozott,
Mindegyik szabadkozott.
Egyik ügyetlennek vállá
Magát, s bosszúsággal hallá,
Hogy őt tűzték ki célúl
Másik azt állítja, józan
Esze annyira helyén van,
Hogy a kandúrhoz nem nyúl.
Mindeniknek volt mentsége,
S így lőn a gyűlésnek vége.
