Jean De La Fontaine - A városi és a mezei patkány
A városi patkány egyszer
meghívta a mezeit,
s jó, polgári ételekkel
úri tálakat terít.
Fínom perzsaszőnyegen volt
minden, mit nagy konyha ád;
bő, vidám bendőtömés folyt,
jól evett a két barát.
A lakoma nem ért véget,
még kínálást hallani,
mikor a szép ünnepséget
megzavarta valami.
Zaj hallatszik s innen-onnan
gyanus léptek neszei,
a városi patkány surran
s követi a mezei.
Ujra csend lett, visszatérnek
mindketten a résen át;
s szól a gazda a vendégnek;
«Itt a hús, folytassa hát!
- Elég volt, - felelt a másik,
holnap én hívom meg Önt.
Úri koszt nem lesz rogyásig,
de nagyúri lesz a csönd;
semmi sem rémít a réten,
úgy eszünk. Nem élvezet,
hogyha jódolgunk felett
rettegés lapúl sötéten!»
