A csökönyös kiselefánt

A csökönyös kiselefánt - afrikai népmese

Élt messzi Afrikában egy kiselefánt. Olyan csökönyös volt, olyan makacs, hogy azóta is emlegetik. Egyszer sétálni indult az elefántcsalád.

- Gyere velünk, hívta elefánt apja.
- Nem megyek - rázta fejét a csökönyös kiselefánt.
- Gyere - hívta az anyja.
- Nem megyek.
- Gyere - hívták a testvérei.
- Nem.
Megunták, otthagyták, egyedül maradt a kiselefánt. El is unta magát hamarosan. Akkor meg azért haragudott a világra. Azt mondta mérgében:
- Nem is leszek én elefánt többé! Hanem mi legyek?
Arra szökdelt egy gazella. Nézte a kiselefánt, megirigyelte karcsú termetét, sebes futását.
- Tudom már, mi leszek! Gazella leszek!
Azzal nekiállt, és elkezdett gazella módra szökdelni. Addig szökdelt, míg vastag oszloplábai össze nem akadtak, és föl nem bukfencezett. Föltápászkodott, és azt mondta magában:
"Nem is olyan jó gazellának lenni. Inkább majom leszek!"
Továbbsétált, míg egy majomcsapatot nem talált. Odakiáltott nekik:
- Én is majom akarok lenni! Játsszatok velem!
No, több se kellett a haszontalan majmoknak! Körülvették a kiselefántot, ki a fülét cibálta meg, ki a farkát, dögönyözték, csiklandozták, kókuszdióval hajigálták. Elunta a kiselefánt, sértődötten odábbállt.
Egyszer csak egy szép, tarka tollú papagáj röppent fel előtte.
- De most már igazán tudom, mi leszek! Papagáj akarok lenni! Taníts meg engem röpülni, hallod-e!
- Megtanítalak én szívesen! - állt rá a csínytevő papagáj. - Gyere csak utánam!
Elvezette a kiselefántot a folyóhoz, a meredek part széléhez. Megállt a magas parton, elrugaszkodott és felröppent.
- Így kell, ide nézz!
- Hiszen ez semmi! - rikkantotta a kiselefánt, és ő is elrúgta magát a parttól. Belepottyant persze a folyóba.
Nagy nehezen kivergődött a partra, csupa víz volt, csupa hínár, csupa iszap. Azt dörmögte nagy mérgesen:
- Mégiscsak elefánt maradok inkább!
Aztán elcsörtetett az erdőbe, hogy megkeresse a családját, hátha még egyszer sétálni hívják.