Sás Károly - Hogy is szoktuk mondani, ha hideg van a lakásban? "Kapcsoljuk be a fűtést!"

Nos, ennek a mondatnak a tartalmát még az én nagyszüleim sem értették volna meg. Hát még az én dédszüleim! Fűtést bekapcsolni?

Egy gombnyomással meleget csinálni?

De hát akkor hogyan csináltak meleget a nagyszüleim, a ti ükszüleitek az otthonukban?
Gyerünk, látogassunk el hozzájuk a képzelet útján!

Nem is kell messzire menni a múltban, csak a nagyszüleim tanyájára. Január van. Akkora hó esett, hogy lovaskocsival nem mehetünk. A kocsik a fészerekben várják a tavaszt, ott, ahol eddig a lovasszánkók a telet várták.

Lovasszánkóval utazunk tehát a téli világban. Gyakran nem is az országúton, mert ott kétméteres hótorlaszokat is összehordott a szél. Azokat a hóval vastagon borított földeken kerülgetjük.

Megérkeztünk a tanya udvarába. Nagyapám vastag lópokróccal takarja be a lovak hátát, és nyakukba abrakos tarisznyát akaszt. Bemegyünk a házba, ahol jó meleg fogad. A szoba egyik sarkából árad a meleg.

Hogy mi az a meleget adó valami? Láttátok már a mesekönyvekben.
Igen, ez a kemence. De most meg is érinthetitek, sőt, leülhettek a hozzáépített deszka ülőkére. Be is kuporoghattok a sutba. Nekitámaszthatjátok a hátatokat a jó meleg búbos kemencének.

Súgjátok: kérdezzem meg, hogyan kellett bekapcsolni?
Isten őrizz! Szegények azt gondolnák, hogy valami bajom lett.

De menjünk csak nagyapám után a verandára! Látjátok a kévékbe kötött száraz kukoricaszárat? Valóban csupaszok, nincs rajtuk levél. Azért, mert lerágták az istállóban a tehenek meg a lovak. Most fog egy köteg kukoricaszárat, és beviszi a konyhába.

Látjátok a falon azt a vasajtót? Kinyitja ükapátok. Azta, tűz van mögötte! Nem láng, hanem izzó parázs. Arra dobja a kukoricaszárat. Lángra lobban.

Micsoda látvány benézni a kemenceajtón! Nézni a meleget adó tüzet.

"Várjatok csak!" – mondja nagyapám. "Felvágok egy sütőtököt. Hányan is vagyunk? Annyi felé szeletelem."

A nagy konyhaasztalon feldarabolja a tököt.
"Segítsünk neki! Szedjük ki a tök magjait! Dehogy dobjuk ki! Tegyük bele ebbe a bádogtepsibe!"

Megint kinyílt a kemence vasajtaja. Nem lángot, hanem izzó parazsat látunk. Nagyapám egy lapátszerű, vasból készült eszközzel berakja a tökszeleteket a kemencébe.

"Na, gyertek, megnézzük az istállóban a jószágokat! Mire visszaérünk, megsül a tök."

Vagy sokáig voltunk az istállóban, vagy a kemence egy "varázsló", de mire visszatérünk, ott vár ránk a konyhaasztalon az étvágygerjesztő, illatos sült tök.

"Kanállal egyétek, mint nyáron a sárgadinnyét!" – szól nagyapám.

"De nézzétek! Ükanyátok most veszi ki a sparhelt sütőjéből a tepsit. Benne vannak a megpirult tökmagok, amiket kiszedtetek."

Meleget adó búbos kemence, benne sült tök, frissen pirított tökmag... nem is akarunk innen elmenni sehova.

Most aludjatok jól!
Álmodjatok a kemencével fűtött szobáról! Hallgassátok a téli szél duruzsolását a kéményben. Ha felébredtek, rajzoljátok le az álmotokat! Felnőttkorotokban fel is építhetitek a tanyátokat...

Legyél részese a Mesefarm varázslatának!

Csatlakozz a Mesefarm közösségéhez és legyél mindig naprakész! Iratkozz fel hírlevelünkre, és elsőként értesülhetsz legújabb meséinkről, irásainkról, valamint különleges, szülőknek szóló tippekről és akcióinkról.

Csatlakozz most, és élvezd az exkluzív tartalmakat első kézből!
0
Megosztás