Titi Hajnalka: A nagyratarti kakas

Titi Hajnalka: Gyámoltalan sündisznócska
Titi Hajnalka: Gyámoltalan sündisznócska

Titi Hajnalka: A nagyratarti kakas

Nem messze a dombon túli farmon élt egyszer egy kakaska, aki mindenkinél különbnek tartotta magát. Szebbnek képzelte magát a tyúkoknál, délcegebbnek a libáknál, díszesebb tollazatúnak a kacsáknál, s kifinomultabbnak az embernél! Reggeltől estig kevélyen járt kelt a farm udvarán. Büszkén repült fel a kerítésre, ott aztán pöffeszkedve kukorékolt ha kellett, ha nem:
    • Kukurikúúúú, figyeljetek, Megengedem, hogy egyetek! Kukurikúúú sokadalom, Uralkodom az udvaron!!     • Ejnye, ejnye! - krákogtak a tyúkok.- Túl sokat képzel magáról ez a kakas! Ha nem lenne olyan jóképű, nem is törődnénk vele!
Így aztán nem vették el az önbizalmát, csak úgy itták a szavait, hiszen oda volt érte az összes tyúk a majorságban.
Nem voltak ezzel így a libák:
    • Még hogy uralkodik! Csak szeretne! A mi gúnárunk Márton, sokkal gálánsabb legény! Ennek a nagyképű kakasnak legfeljebb a szája nagyobb !
    • Nem beszélve a gácsérunkról! A mi Gézánk nyomába senki sem érhet!- hápogták a kacsák. De hiába gágogtak, hápogtak mindenfélét, a nagyratarti kakaska nem aggódott. Ő továbbra is többre tartotta magát valamennyiüknél! Az udvarban nem is talált méltó vetélytársat, szerinte már mindenkit túl szárnyalt szépségben, tudásban, egyszóval mindenben.
Csak az ember volt az egyetlen, aki bosszantotta. Irigykedve nézte reggelente, hogy vágtat át büszkén a farmon a gazda. Hogyan is képzeli, hogy az ő majorságában csak úgy büszkélkedik? A végén még többre nézi minden tyúk nála! Gondolkodás nélkül pattant fel Röfögő Róza hátára, kihúzta magát, körbe vágtatva a farmot. Most aztán megmutatom ki is vagyok én!- gondolta.
Nem mondom, néztek is nagyot mindannyian! Nézett nagyot a gazda, de még Pindur a házőrző eb is! Úgy nevettek a különös paripán no meg a lovasán, mintha csak egy cirkuszi előadást láttak volna! Már a tyúkok sem bírták türtőztetni magukat, csak kacagtak, hogy még a könny is kicsordult a szemeikből! Talán még most is nevetnének, ha a gazda el nem hallgattatja őket!
A nagyratarti kakaska életében először elszégyellte magát.
    • Ejnye no! Nem szép dolog másokat kinevetni! ( Mosolygott még mindig a bajusza alatt a gazda.)
Attól a naptól kezdődően, nem kevélykedett többé a nagyratarti kakas! Meghúzta magát szépen az övéi között...