Sás Károly: Téli játékok

Ötödikes voltam. Az a tél is nagyon kemény volt, mint abban a korban majdnem mindig.
December elején “beállt a fagy” - ahogy a régiek mondták és sok hó esett.
Januárban a meglévő hótömeghez még több jött. Annyi, hogy alig győztük lapátolni.
A járdák mellé olyan magasra hányták a havat, hogy a férfiak kucsmájának csak a teteje látszott.
Mosolyogtunk a magas hókupac mögött “sétáló” szőrme kucsmák látványán.
Nekünk gyerekeknek leírhatatlan élményt jelentett futkározni a “járda-kanyonokban”.
Voltak hóviharok. Micsoda formákat épített a porhóból a szél! Még 3-4 métereseket is.

Hát igen, az alföldön megszalad a szél és viszi amit tud.
Hogy tudtak-e az autók menni? Sehogy. De hát vidéken személyautó se volt.
A vonatok? Igen azok jártak ha nehezen is. Nagy hóekéket szereltek a mozdonyokra azokkal eltúrták a havat.
Hogy mivel utaztak az emberek ahol nem volt vasút? Hát lovasszánkókkal.
A lovak patáira úgynevezett “sarkos -patkókat” vertek föl a kovácsok, hogy el ne essenek a jeges országúton.
Hogy miért nem sózták az utakat? Még csak nem is kotorták. Csak rakódott egymásra a frissen esett hó.
Megemelte az országút szintjét.
A szántalpak meg a néha arra járó teherautók olyan simává alakították, hogy korcsolyázni lehetett rajta.
A csikorgó hideg ellenére sokat voltunk a szabadban.
Hogy mit csináltunk? Például szánkóztunk.
Emlékeztek, meséltem a nagy tó melletti lődombról. Annak a libalegelő felőli oldala nem volt meredek.
Arról 200 métert is lehetett siklani. Az volt a sport, hogy minden lesiklás után vissza kellett mászni a dombra.
Szánkót húzva persze.
Úgy is szánkóztunk, hogy húztuk egymást felváltva. Még versenyeztünk is.
Volt, hogy négy gyerek ült egy nagyobb szánkón kettő meg húzta őket.
Hó dombot is építettünk. Minél magasabb volt annál messzebbre lehetett róla lesiklani.
Az igazi alföldi szánkós kaland: rákapcsolódni egy nagy lovasszánra.
Álltunk az út szélén és megkértük a hajtót, hogy “utána köthetjük-e”?
A jószívűek megengedték már csak azért is mert ők is csinálták gyerekként.
Volt aki még meg is futtatta pár száz méteren a lovakat. Micsoda száguldás volt!
Olyan is akadt aki direkt a kanyarban csapott a lovak közé és hátranézett, hogy felborultunk-e már.
Veszélyes tréfa volt. Viszont megismertünk jó és kevésbé jó felnőtteket.
Egyik legkedvesebb téli játékunk volt a sinkózás.
Mi magunk alakítottunk ki “sinkópályát” olyan sima területeken ahol nyáron labdáztunk.
A havat megtapostuk vagyis tömörítettük majd éjszakára belocsoltuk. Voltak 20-30 méter hosszú jeges csíkok is.
A legkülönlegesebb dolog volt a “sarkazás”. Egy jó bakancs sarkán vas patkó volt, hogy ne kopjon olyan gyorsan a bőrtalp.
A legügyesebb fiúk sarkon állva csúsztak a jégpályáinkon.
Így kisebb felületen érintkeztek a jéggel és gyorsabban siklottak. Megcsodáltuk őket és mi kisebbek próbáltuk utánozni.

Most aludjatok jól! Álmotokban építsetek akkora hódombot amiről visszacsúszhattok nagyszüleitek gyerekkorába.

Téli játékok