Titi Hajnalka: A farkas és a négy barát

Titi Hajnalka: A farkas és a négy barát

Messze földön valahol, egy hó lepte erdőségben,
Élt együtt négy igaz barát boldogságban, szeretetben.
Barátságuknak a híre, messze földre is eljutott,
S bizony irigyelték őket, szelíd állatok és vadok.

Főképp néhány gonosz. Nem hitték, hogy igaz,
Közülük leginkább az, ki a legnagyobb gaz:
Neve pedig mi más, Bendegúz a farkas,
Kinek a rossz híre igencsak hatalmas!

- Majd én megmutatom, nem lesz béke ott sem!
A barátság sem más, mint múló érzelem.
Az sem tart örökké! - biztos volt ő abban-
Nincsen igaz barát, senkinek a bajban!

Motyogta a galád, azzal útnak indult,
A zord, hideg tájon napokat vándorolt.
Azt hitte, ott mindjárt lábai lefagynak,
Mégsem engedhetett az időjárásnak!

Tudta, ez bíz' így van ezen a vidéken,
Ehhez szokott itten, minden szerencsétlen.
Így neki is illett összeszedni magát,
Ha máris meghátrál, hogy nyer velük csatát?

Csak egy cél vezette, hogy megegye őket.
Így gyengítheti el, a kételkedőket:
Védtelenek lesznek és a nagy magányban,
Hamarabb helyük lesz a farkas zsákjában.

Egyedüli állat, kinek nincs védelme,
Félelemmel tele, s olyan nagyon gyenge!
Hamar áldozattá válik e vad földön,
Ha bajban van, nincs ki segítségül jöjjön.

Ezzel a nagy tervvel haladt egyre tovább,
Mígnem elérte a négy igaz barát házát.
Akkor aztán elbújt, egy közeli üregbe,
Hogy szokásaikat innen megfigyelje.

Várt egy napot, kettőt, de okosabb nem lett,
Ebben a helyzetben hatásos terv kellett!
Egy valamit neki is tanított a róka:
Ésszel győzni mintha sokkal könnyebb volna!

Ámde a farkasnak nem volt ravasz esze,
Csak a jó ég tudja, mi is került bele,
Abba a kőkemény farkas koponyába...
Terv alapján nem ért a róka nyomába!

Hanem akkor éjjel, különöst álmodott:
Nem messze egy nénét, rőzsét gyűjteni látott.
Nehezen hajbókolt a hó lepte vidéken,
S a négy igaz barát segítette éppen.

Kipattant a farkas szeme azon nyomban:
- Hogy lehet, hogy erre még nem is gondoltam?
Csak a jóságuk lehet mindnek gyenge pontja,
A végüket mi más, ha épp nem ez okozza?

Érezte szájában a győzelem ízét,
Nem vehette el a rossz idő sem kedvét!
Szerzett egy takarót, s azt magára rakta,
S úgy beszélt, mintha egy öreg néne volna:

- Drága gyermekeim, tegyetek jót velem,
Megfagyott a lábam, no és mindkét kezem...
Engedjetek, kérlek engem kicsit beljebb,
Hogy a kandallónál én is melegedjek.

Összenézett mindjárt a négy igaz barát:
- Az anyóka hangja ilyen karcossá vált?
Gyanakodni kezdtek, hisz átéltek pár dolgot,
De ez a hang nem is női hangnak hangzott...

Ellenben huncutságot láttak ők nem egyett,
Bizalmatlanul hát egymásra is néztek,
S úgy döntöttek, bár őt el nem utasítják-
Nem engedik beljebb, csak a kezét s lábát.

- Hallod- é anyóka, kicsi a mi házunk.
Mi is a tűz mellett szorosan tanyázunk,
Ott a macska ajtón, dugd be lábad s kezed,
S hagyd ott bátran addig míg felmelegszenek!

Úgy is tett a farkas, be is dugta mindjárt,
Azt hitte, így elkaphatja valamelyik nyakát...
És jót falatozhat akkor azon nyomban,
Aztán pedig él majd ebben a kis lakban.

Bedugta hát elülső, és a hátsó lábát,
Összenézett ismét a négy igaz barát:
Nem láttak még nénét ekkora karmokkal,
S szőrrel beborított méretes mancsokkal!

Hamisságot éreztek, s úgy gondolták nem árt,
Hogyha elvégeznek egy hirtelen próbát:
Nyuszi a lábait gyorsan megkötözte,
Maci pedig mindjárt kiment, hogy meglesse.

Akkor aztán Süni, hozta a nyújtófát,
S úgy ellátta helyben a farkasnak baját,
Hogy amikor végül mégis elengedték,
Hét napon át futott, ők meg csak nevették!

Azóta békében él a négy jó barát,
Minden gonosz messzire kerüli a házát!
Nagy kincs az életben az igaz barátság,
S jó barátra lelni igazi kiváltság!