Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai 3.

Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai

Kata és Éva néni a nyári tábor résztvevői számára kirándulást szerveztek a Pisznice-barlanghoz. Az erdő fái között kitaposott és kanyargós ösvényen haladt a vidám kis csapat, és a gyerekek csak kérdeztek és kérdeztek.

- Kata néni, ez milyen fa? Tölgy fa. - felelte.

- Éva néni, mi ez a hang: „tükk, tükk, tükk” A fakopáncs kopogtatja a fa kérgét. - érkezett a válasz.

- Denevéreket fogunk látni?

- A denevérek általában napnyugta után, szürkületkor szállnak ki vadászni a barlangból, azonban előfordulhat, hogy láthatunk.

Kata ás Éva néni igyekezett minden kérdésre válaszolni, de minden választ egy újabb kérdés követett.

A barlanghoz érve a tanítók kérésére mindenki felvette a pulóverét, mert a barlang bejáratánál hidegebb volt, mint az erdőben. Magyarország barlangjaiban télen-nyáron 10 ⁰C körüli a hőmérséklet.

A barlangba beszűrődött a gyerekek és tanítóik hangja. A három kis denevér a barlangászokkal való találkozás után még napokig izgatott volt az élményektől.

Lehet újra a cikázó fényű barlangászok tértek vissza, akikkel legutóbb találkoztak – gondolták magukban. Deni és Dini úgy határoztak, meglesik, mi történik odakint. Dönci nem tartott velük, aludt tovább. Az ikrek a szokásos útvonalon haladtak a kijárat felé, kiérve felcsimpaszkodtak a kedvenc sziklacsücskükre és figyeltek.

A gyerekek Kata és Éva néni köré gyűlve reggeliztek. Reggeli után Kata néni felolvasta Az erdő fohászát és beszélgetni kezdtek arról, hogy ha lehetséges volna, ki milyen erdei élőlény bőrébe bújna és mit kérne az erdőbe látogatóktól.

Érkeztek a válaszok.

− Én fa lennék. Én kis virág. Én madár.

Egy szőke, kékszemű fiúcska felállt, kihúzta magát és kijelentette, hogy ő denevér lenne. Mindenki őt nézte. Deni és Dini megbökték egymást és figyeltek.

− Rendben. – mondta tanító néni.

− És mit kérnél az ide látogatóktól? - Tette fel a kérdést Kata néni.

− Én azt kérnémmm, azt kérném hogy: Ne szemeteljenek és ne hangoskodjanak az erdőben, mert itt lakom! És, hogy ne féljenek tőlem, mert látok a sötétben.

− Hogyan? Jött a kérdés.

− Hááát…ööö… - nézett kérdőn.

Tanító néni a kisfiú segítségére sietett.

− A denevérek a kibocsátott ultrahang visszaverődését érzékelik füleik segítségével. Képzeljétek el, hogy ezáltal különbséget tudnak tenni a kikerülendő fa, szikla és az elkapni kívánt rovarok között. Ez egy nagyon különleges képesség, amit echolokációnak neveznek.

− Kata néni, a denevérek mit esznek?

− Magyarországon a denevérek szúnyoggal, bogarakkal és molylepkékkel táplálkoznak. Vannak nagyobb állatokat megsebző, vérrel táplálkozó denevérek, de azok Dél-Amerikában élnek. És akadnak gyümölcsöt evő denevérek is.

A gyerekek sokat nevettek és viccelődtek, ezt tetszett a két kis denevérnek, hiszen ők is sokat szoktak kergetőzni, ficeregni barátjukkal, Döncivel.

Ebéd után szedelőzködni kezdett a csapat, mert indultak vissza a táborba. Éva néni és két kisgyerek gondosan körül nézett, hogy nem hagytak-e ott szemetet, hiszen többek között megtanulták azt is, hogy az erdőben az emberek vendégek, tisztelni és óvni kell a körülöttünk lévő természetet.

Deni és Dini néhány kört téve a gyerekek feje fölött, szálltak be a barlangba, hogy aludhassanak még az esti vadászat előtt. Nagyon várták, hogy mindent elmeséljenek majd barátjuknak, Döncinek.

− Denevér! Denevér! Kata néni! Ott van két kis denevér. Mondogatták a gyerekek. Örültek, hogy látták őket.

 

Kedves gyerekek, anyukák és apukák!

Ti is olvassátok el Az erdő fohászát.

Beszélgessetek róla, hogy az erdő élőlényei közül kinek a bőre bújnátok, és ti mit kérnétek az erdő látogatóitól.

 

"Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,

én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába

menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.

Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja,

én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.

Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:

- Ne bánts!"