Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő magazin

Mester Györgyi: Kutyafuttában

Mester Györgyi: Kutyafuttában

Volt egyszer egy fiatalasszony, aki bizony nem a szorgalmáról volt híres. Kedvenc szófordulata volt ugyanakkor a „kutyafuttában”, és ennek megfelelően is élt.
Igazán csak pletykálni szeretett, s ha a szomszédasszonyai megkérdezték, miért nem otthon szorgoskodik inkább a fecsegés helyett, ő mindig így felelt: ó, megcsináltam én már odahaza mindent! Jókor reggel, kutyafuttában, készítettem az uramnak egy kis reggelit, aztán kutyafuttában rendet raktam a házban, egy kicsit kapálgattam a kertben is, s majd ha jól kibeszélgettem magam, kutyafuttában összeütök egy kis harapnivalót a férjemnek, hogy legyen mit ennie, mire este hazajön a szőlőből!

Így ment ez évről-évre, mígnem a fiatalasszonyból öregasszony lett, s a férje meg nem unta az állandó lebzselést, párja tunyaságát. Meg is mondta neki: jól jegyezd meg asszony, ha nem leszel szorgalmasabb, nem javulsz meg, elkergetlek a háztól! És meg nem halljam még egyszer azt, hogy bármit is „kutyafuttában” végzel, mert lesz hadd el hadd!
Megszeppent az asszony, vigyázott is a szájára, hogy ki ne mondja „kutyafuttában”, de a szorgalma mit sem változott. Munkája továbbra se ért sokat, lusta volt és hanyag, de legalább nem mondta, hogy „kutyafuttában”.
Egy este az asszony húsos káposztát készített, az ura kedvenc ételét, amit ráadásul nem is főzött rosszul. Remélte, hogy a jó étellel kivívja a házigazda elismerését. Tálalás előtt a forró ételes fazekat kitette hűlni az udvarra, egy háromlábú konyhaszékre. A házőrző kutya megérezte a jó ételszagot, és egyre csak a fazék körül sündörgött.
Az asszony, hogy jól ráijesszen és elkergesse a potyalesőt, hozzávágta a söprűt. Az ijesztés azonban túl jól sikerült, mert az eb megugrott, feldöntötte a széket, s leverte a káposztás fazekat. A drága étel mind odalett!
Éppen ekkor ért haza a gazda a mezőről. Már a kapuból kiabált: hol az a káposzta, érzem a jó szagát! Ide vele!
Mire az asszony: a kutya futtában leverte, mind odalett!
Na, erre az ura elővette a nyújtófát, és sok évtizedes mérgét kiadva, jól eldöngette a feleségét. De nem ám csak úgy, „kutyafuttában”, hanem istenesen! Ha most nem is érdemelte ki a verést, kiérdemelte bizony azt a sok évtizedes lustaságával. Meg is jegyezte egy életre, soha többé nem volt rest, ha házimunkáról volt szó.

Mester Györgyi: Kutyafuttában