A kuvasz

A kuvasz
A kuvasz

A kuvasz az egyik legősibb magyar fajta

Elődeinkkel érkezetek a Kárpát-medencébe, és eredeti foglalkozásuk a pásztorkodás volt. De nem is igazán a terelésben jeleskedtek, hanem a nyáj őrzésében. Megküzdöttek tolvajokkal, medvékkel, farkasokkal, bármivel, ami a nyájat veszélyeztette.

Nagytestű kutya nagy mozgásigénnyel, így lakásba semmiképpen nem ajánlom. Sokan agresszív fajtának tartják, pedig nem az. Ha megkötözve vagy bezárva tartják, esetleg nem kap elég törődést, akkor vaddá válik. Egygazdás kutya, s az az egy gazda legyen határozott és következetes. Más állatokkal jól kijön, és kiskorában könnyen idomítható. Idegenekkel viszont roppant bizalmatlan. Ha őrző-védő kutyát akar valaki, a kuvaszt ajánlom. Sokkal megbízhatóbbnak tartom, mint egyes divatos „harci” kutyát.
Egy időben vadászatoknál is alkalmazták, főleg nagytestű vadakra.
Egy másik jellegzetes magyar állatfajtának az európai sikerénél a kuvasz is „világot látott”. Amikor Európába, főleg Németországba terelték a szürkemarhákat eladásra, akkor a hosszú úthoz kellett egy megbízható pásztor eb. Ez a kuvasz lett, a gazdák pedig olykor nemcsak a csordából, de a kutyákból is eladtak párat. Így a kuvasz a hozzá hasonló európai fajtáknak is az egyik őse.
Mint az erdélyi kopó, a kuvasz is megszenvedte a XX. század borzalmait. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) után a legnagyobb és legjobb kuvaszállomány külföldre került. A második világháború idejére a kuvasz feladata általában a porták őrzése volt, és ezt a feladatát haláláig elvégezte. Mikor az ellenséges katonák portyázni kezdtek, a fegyverek első áldozatai a hős kuvaszok lettek.
Az ötvenes években roppant nagy sikerrel kezdték újratenyészteni a fajtát, s a hozzáértőknek köszönhetően sikerült is megmenteni.
 

Fodor-Nagy Gergely