Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A világ legveszélyesebb skorpiója

A világ legveszélyesebb skorpiója: Az Indiai vörös skorpió

Hottentotta tamulus

 Őseik már a paleozoikumban  kifejlődtek a tengerekben. Alakjuk hasonlított a tengeri skorpiókhoz, de utótestük nem lapos evezővel végződött, hanem tövisben. Testhosszuk megközelíthette az 1 métertt.

A szárazföldi skorpiók jelentősen különböznek tengeri őseiktől. 300 millió éve a legnagyobb fajuk még mintegy 30 cm hosszú volt; azóta méretük tovább csökkent. Szemük kisebb és egyszerűbb lett; már csak körülbelül negyven lencséből állt össze. Külső vázuk mikroszkópos vizsgálata kimutatta, hogy testükből számos érzékszőr állt ki — ezek a jelek együttesen arra utalnak, hogy éjszakai életmódra tértek át. A fajok többsége trópusi; gyakoriságuk a sarkkörökhöz közelítve csökken. A legnagyobb faj, a császárskorpió Nyugat- Afrika párás erdőiben él. Kinyújtott teste akár 21 cm hosszú is lehet — egyes sivatagi fajok azonban csak pár milliméteresek. Légzőszervük jelentősen különbözik tengeri őseikétől. Az utótest alatti légzőhártyák száma négyre csökkent, és az őket körülvevő kitinlemezek már körben rögzülnek az állat testéhez, nem mozgathatók.

Fejlett érzékszerveik komplex rendszere lehetővé teszi, hogy pontosan azonosítsák kiszemelt zsákmányuk helyzetét, és azt hirtelen, a legalkalmasabb pillanatban rohanhassák meg. Nemcsak a homlokukon található összetett szemekkel látnak. Térlátásukat az előtest-pajzs két szélén három pár, felül, a pajzs közepe táján még egy pár egyszerű szem biztosítja. Ezek részletes képalkotásra nem alkalmasak, de észlelik a fényerő egészen csekély változásait, és ezzel a mozgásokat. Szemeikkel nem csak a fény számunkra látható hullámhosszait érzékelik, hanem az ibolyántúli sugárzást is. Szemeik olyan festékanyagot termelnek, amely erős fénybe felúszik a szem felszínére, és napszemüvegként védi, árnyékolja a látószervet. A homok, illetve talaj rezgéseit a lábuk felső részén kialakult résszervekkel érzékelik. Ezek annyira érzékenyek, hogy a skorpió már a tőle egy méterre haladó bogár lépéseit is észleli, és a különböző lábait érő ingereket egybevetve azok forrását térben be is határolja. A levegőben terjedő hangokat az ollójukon növő apró szőrökkel "hallják", ezekkel akár a rovarszárny csapásait is képesek felismerni. Utolsó lábpárjukon található az alakja után "fésűnek" nevezett, sajátos érzékszerv, amelyhez hasonlót nem találunk az élővilágban - egyelőre még azt sem tudni, hogy mit is érzékelnek vele. Annyi bizonyos, hogy a skorpiónak a lába alatti felület valamilyen minőségét jelzi. Első pár lábuk ollóvá alakult, mögötte nyolc járóláb következik. Megnyúlt potrohuk végén a méregtövisben erős mérget tárolnak. A pókokhoz hasonlóan egy pár csáprágójuk van, ez azonban második, az áldozat feldarabolására szolgáló ollópárrá alakult át.

Ultraibolya fényben fluoreszkálnak; ennek okát még nem tudjuk. Ezt a ragyogást a többi skorpió még az éjszaka szokásos gyenge világításban is érzékeli.

Pókokkal, rovarokkal és apró gerincesekkel táplálkoznak (a kannibalizmus sem idegen tőlük); zsákmányukat karmos tapogatólábaikkal kapják el. A méregtüskét főleg védekezésre használják. Általános szabály, hogy minél nagyobb és erősebb a skorpió ollója, annál gyengébb a mérge.

Bár nagy többségük a meleg vidékeken él, az időjárás szélsőségeit rendkívül jó viselik: akár két napig is életben maradnak a víz alatt, és hetekig bírják a fagyasztást. Külső vázuk annyira hatékonyan gátolja a folyadékvesztést, hogy a legforróbb sivatagokban is megélnek. Olyan keveset esznek, hogy egyes fajok akár egy kerek évig is elvannak táplálék nélkül. Élettartamuk elérheti a 30 évet.

A legveszélyesebb skorpiók a Szaharában, Arizonában és Mexikóban élnek. Az 1500 faj közül csak néhány szúrása lehet halálos, főként a gyerekekre. A skorpió általában csap egyet méregtövisével, ha egy csupasz lábú ember halad el mellette. Főleg akkor veszélyes, ha bebújik a cipőbe, aludni ugyanis a meleg, sötét helyeken szoktak. A legtöbb skorpió csípése inkább fájdalmas, mint veszélyes. A Horvátországban élő példányok az emberre nem veszélyesek.

Természetesen a skorpióknak is vannak ellenségeik, melyek zsákmánynak, tápláléknak tekintik őket. Elsősorban a madarak, százlábúak, gyíkok, egerek, oposszumok, és a patkányok vadásznak rájuk.

A párzás az udvarlással kezdődik, majd a rituális tánc következik, mely egyben a megtermékenyítés is. A skorpiók utódaikat elevenen hozzák világra. A megtermékenyített peték az anya petevezetékében fejlődnek és ott ki is kelnek, vagyis eleven újszülöttek kerülnek napvilágra az anya testéből. Ezt a folyamatot ál elevenszülésnek nevezzük. Az utódok a kelés sorrendjében egyenként születnek, létszámuk függ a fajtól, a környezeti tényezőktől, és az anya korától. A fiatal utódokat az anya, a szülést követő első napokban a hátán hordja, melyeknek csupán arra kell vigyázniuk, hogy le ne essenek. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor a skorpió-bébi élete véget ér, mert anyja nem várja meg amíg ismét felmászik a hátára, hanem irgalmatlanul felfalja az ügyetlen utódot.

A világ legveszélyesebb skorpiója az Indiai vörös skorpió (Hottentotta tamulus)

Indiában, Pakisztán keleti részén, és Nepál alföldjein honos. Mérete 50 - 90 milliméter. Színe a sötét narancsszíntől, az élénk vörösesbarnán keresztül a sötétebb barnás-szürkéig terjed. A sűrűn lakott területeken is előfordul, ezért ez a leginkább halálos skorpió faj a világon. A legtöbb áldozat gyerek. Orvosi jelentősége nagy.

Óriáspapagáj csontjait találták Új Zélandon
Csillagtermő csodafácska

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. szeptember 19. csütörtök

Captcha kép