Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A lusta sárkány

Titi Hajnalka: A lusta sárkány 

 Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl élt egy öreg király, gyönyörű szép lányával. Nagy volt szegény király bánata, mert a birodalma határán tanyázott egy hatalmas ámde lusta sárkány; aki elvárta, hogy az ország népe ellássa étellel, itallal. Nem bántott soha senkit, az emberek mégis rettegtek tőle és teljesítették minden kívánságát. Egész nap csak heverészgetett a barlangja előtt, ahelyett hogy az ellátásért cserébe segített volna a földeken, a vízhúzásban, az építkezéseken. Hiába próbálkozott az öreg király, szép szóval, ígéretekkel a sárkány nem volt hajlandó megmozdulni. Bedühödött erre a király, s mivel fia nem született, kihirdette ország-világ előtt, hogy annak adja egyetlen leányát és hozzá a fele királyságát, aki munkára bírja a sárkányt. 

Élt akkoriban egy juhászlegény, aki a helyi nagyúr bárányaival járta a végtelen pusztákat látástól-vakulásig. Nem volt annak sem anyja, sem apja, se vagyona, semmije csak egy hűséges kutyája, aki a Csücsök névre hallgatott. Amikor a nap is nyugodni tért, tüzet gyújtott, megsütötte a maradék kis füstölt szalonnát s míg melegedtek a tűznél, szépen neki láttak a vacsorának. A távolból Boglárka, a mezők tündére, már figyelte egy ideje, nagyon tetszett neki a legény szorgos természete. Ezért aztán, mert amúgy is nagyon jó kedve kerekedett, elhatározta, hogy ha a jóérzése nem csal, megsegíti a legényt. Menten át is változott egy százötven éves öregemberré. Talán így nem ijed meg, gondolta, s az est homályából egyszer csak elé lépett. Amikor meglátta a legény, a sötétségből előbukkanó öreget, a rémület fogta el, azon morfondírozott, vajon nemé a halál maga jött érte személyesen? Mert hej, de öregnek látszott szegény! Az arca úgy be volt esve, mint aki hét éve nem evett egy rendeset! A télnél is fehérebb szakálla, olyan hosszú volt, hogy a földet verte volna, ha fel nem tekeri a kezére! Hát igen, Boglárka jó szokásaihoz híven, egy kicsit most is túlzásokba esett... 

-Adjon isten, jó estét öregapám!- üdvözölte a legény.

- Adjon isten neked is, fiam!- így az öreg. 

- Hát kend, hová igyekezik ebben a sötétben?

- Messzire, fiam! - Gyűjjön, üljön le közénk! Melegedjen, egyen velünk egy falatot! Igaz nem túl sok ami van, de a semminél több, higgye meg nekem! 

- Szívesen elfogadom, fiam!- felelte az öreg és már falatozgatott is jóízűen, mint aki tényleg soha nem evett. Amikor mindent megettek lefeküdtek aludni. Reggel az öregember megköszönte a juhászlegénynek a jóságát s búcsúzóul azt mondta:

- Mindent köszönök, fiam! Jó voltál hozzám, hát én is jó leszek hozzád! Nosza, hozd csak a kutyád, mert rá is szükség lesz, meglásd én most megcsinálom a szerencsédet!

- Csücsök!- kiáltotta el magát a legény, majd akkorát füttyentett,hogy szegény öreg még a maradék hallását is majdnem elvesztette! Futott is Csücsök, a gazdi szavára, farkát csóválgatva.

- Hallod-e Csücsök!- folytatta az öreg- Vannak-e bolháid?

- Vak!Vak!- válaszolta Csücsök- No már, hogyne lenne! 

- Van-e hely még, néhány sárkánybolhának is, ha azzal a gazdádon segíthetsz? 

- Elfér a többi közt!- vakkantott boldogan- A gazdámért mindent! 

- Na fiam, hallottad-e, hogy a mi szeretett királyunk, annak adja egyetlen leányát és fele királyságát, aki munkára bírja azt a lusta sárkányt? 

- Hallottam biz én, de mit kezdjek vele? Sorban állnak a daliák gazdagabbnál gazdagabbak, majd pont nekem sikerülne?! 

- Hidd el, többet érsz te bármelyiknél! Én mondom, fogd a kutyád s eredj! Tanítsd meg azt a sárkányt kesztyűbe dudálni! Amint Csücsök megrázza magát, a sárkánybolhák mind rája ugranak, s addig csípik, csiklandozzák,amíg te úgy akarod! Amint füttyentesz egyet, szépen visszaugranak a helyükre. 

Még mielőtt a juhászlegény szóhoz jutott volna, az öregember már el is tűnt. Különös- gondolta a legény, de egy belső hang azt súgta, hogy fogadja meg az öreg tanácsát s próbálja meg a szerencséjét! Úgy is tett. Elindult hát kutyájával s a királyi palotáig meg sem álltak. Hát ott volt annyi próbálkozó dalia, hogy bizony a város végéig tartott a sor! Beállt hát a juhászlegény a végére.Bármivel is próbálkoztak azok a daliák, gyorsan ki lettek penderítve, mert sehogy sem tudták munkára bírni a sárkányt! Bezzeg a mi juhászlegényünk! Amint a lusta sárkány közelében lehetett, rá kiáltott a kutyájára: 

-Csücsök, rázd magad!-! Na hopp!! Kiugrottak a sárkánybolhák, egyenesen a lusta sárkány pocakjára! Csiklandozták is, csípték is annak rendje és módja szerint! De nem hagyták ám abba! 

-Jajajajajaj!- óbégatott a sárkány-Szedjétek le rólam őket! 

-Addig bizony nem-nevette a legény,-amíg meg nem ígéred, hogy mindenben segítesz az embereknek!

- Jól van, jól van! Megígérem! Csak szedjétek már le rólam őket!- könyörgött a sárkány, mire a juhászlegény elfüttyentette magát, s a sárkánybolhák szépen visszaugrottak a helyükre.

Hej, de nagyon megörült a király! Nem lustálkodott, attól kezdve a sárkány! Ha mégis, csak Csücsök megrázta magát s a sárkánybolhák ellátták a baját! Így történt, hogy az egyszeri juhászlegény elnyerte egy igazi királylány kezét, no meg a fele királyságot! Világraszóló lakodalmat csaptak s még ma is élnek, ha meg nem haltak.

A mexikói Kristálybarlang
A nevadai Fly gejzír

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. szeptember 18. szerda

Captcha kép